Bhután: a Mennyei Királyság

Aki már járt Ázsiában, és megfogta India vagy Nepál hangulata, annak az álom-úticélok között biztosan szerepel Bhután. A Himalája hegyei között megbúvó, titokzatos kis királyság régóta izgatja az utazók fantáziáját: hiszen ide még nem ért el a tömegturizmus és a globalizáció, egy romlatlan és nyugodt országot talál az, aki vállalja az idejutással járó fáradalmakat. Kisgyörgy Éva, a Travellina utazós és gasztró webnapló szerzője ellátogatott ide, és bejárta az ország sok szegletét, fogadjátok szeretettel élményeit!

Elhagyva a fővárost keletnek indultunk. Az 1971-ben elkészült kettes számú úton haladtunk az ország belseje felé, ahova korábban csak gyalog vagy lóháton lehetett eljutni. Az első, 175 km-es, 1962-ben épült út a fővárost Indiával kötötte össze, így a korábban hat napig tartó út hat órára csökkent. Vasút a mai napig nincs egyáltalán az országban. Útközben érintettük a Dochu La Pass hágót (3.140 méter), ahol 108 kis chorten áll számtalan imazászló társaságában.

Egy remek kilátással büszkélkedő étteremben ebédeltünk, majd délután meglátogattuk a Drukpa Kunley templomot, ahova főleg gyermektelen nők zarándokolnak gyerekáldás reményében. Egy szerzetes megáldott minket a három szent tárgy fejünkhöz érintésével, mely elég különleges trió volt: egy íj, egy elefántagyar és egy fából faragott fallosz. Drukpa Kunley, az 1455 és 1520 közt élt „Szent Őrült” a tibeti buddhizmus egyik legkedveltebb szentje, aki csodálatos tetteiről és a szexuális szabadság hirdetéséről nevezetes. Az egész országban rendkívül népszerű – szinte minden házon láthatóak a ház felső négy sarkáról lelógatott fa falloszok, illetve a házakra pingált színes fallosz-képek.

Útközben egy íjversenyt is láttunk – Bhutánban a faluszéleken népviseletbe öltözött férfiak íjászkodnak, ez a legnépszerűbb nemzeti sport.

2010. október 10.

Ma egy remek sétát tettünk, 4.5 óra a kellemes napsütésben. Csak az eleje volt húzós, amíg felmásztunk a Khamsun Yuelley Namgyal Chortenhez, de a kilátás miatt az is megérte. Miután lebaktattunk a hegyről, a folyó mellett haladtunk: aranyló rizsföldek, kanyargó kék folyó, zöldellő hegyek minden irányban, komolyan mondom, mintha ez az ország photoshop-pal készült volna.

No és a falvak, a mesebeli színesre pingált házikókkal:

Az út végén elértük a király egyik rezidenciáját, amely meglepően szerény építmény.

Ma még a Punakha dzong meglátogatása volt tervbe véve, de oda sajnos nem jutottunk be, mivel holnapután ott tartják a király esküvőjét és már nagyban zajlanak az előkészületek. Az erőd tökéletes szépségében készült a nagy napra. 1994-ben, egy pusztító árvíz után teljesen felújították és az elmúlt napokban a királyi esküvőre rengeteg színes zászlóval díszítették fel.

Ebéd után kis pihenés, aztán kora este meglátogattunk egy női apácaiskolát, az ország egyik legjobb egyetemét.

2011. október 11.

Hosszú buszozás Tongsaba. Elvileg az út mindössze 150 km, de eltartott 6 óra hosszat – az elvileg kétsávos út gyakorlatilag csak másfél sávos, így a szakadékok mellett kötélidegzet kellett ahhoz, hogy ne csukott szemmel utazzunk.

Benéztünk egy ősrégi kolostorba is.

Tongsaba érkezvén azonnal a drámai fekvésű erődbe mentünk, ugyanis ma ünnepséget tartottak ott, amelyre rengeteg ember utazott fel a környékről. A szép ünneplőbe öltözött bhutániak tömött sorokban várakoztak a helyi láma áldására. Szerencsére mire megnéztük az erődöt, erősen lerövidült a sor, így mi is beálltunk. Miközben a láma megáldott az egyik kezével, a másikkal a mobilját tartotta, melybe vidáman csivitelt – remélem, azért így is hat az áldás.

A szállásunk a környék legjobbja: négyszobás bungalók elképesztő kilátással a hegyekre. Villámgyors Internet, ízletes vacsora, egyszerűen minden tökéletes.

2011. október 12, szerda

Reggeli után a megfigyelőtoronyból 2008-ban kialakított kis múzeumot néztük meg, ahol kicsi, de okosan összeállított kiállítás található a városról, az országról, a buddhizmusról. Az egyik tabló frappánsan összefoglalta az eddigi 5 király tevékenységét:

Az első király – Ugyen Wangchuck - 1907-ben foglalta el a trónt és tárgyalások útján konszolidálta a hatalmat, megteremtve az egész országra kiterjedő békét
A második király fő feladata az adminisztrációs rendszer kiépítése volt, mivel a vidéki hatalmi központok feszültségforrást jelentettek. Kiépített egy olyan hierarchikus rendszert, amely révén minden világi és vallási hatalom a király kezében futott össze.
A harmadik király nevéhez a nemzetközi kapcsolatok kiépítése fűződik, valamint ő kezdett hozzá az ország modernizálásához.
A negyedik király a szociális-gazdasági fejlődést tartotta szem előtt, egyúttal megőrizve a kulturális örökséget. Az ő találmánya az Össznemzeti Boldogság mutató, valamint ő vezette be a választási rendszeren alapuló demokráciát.
Az ötödik király 2008. novemberétől van hatalmon, bár ez a hatalom már csak névleges. Elképesztő népszerűsége miatt azonban még ma is az ő tanácsa a mérvadó a fontosabb döntésekben.

A múzeumlátogatás után Jakarba vezetett az utunk, Bumthang tartományba. Az országnak ezen a részén készülnek a csodálatosan színes szövetek, mely a nemzeti viselet alapja. Késő délután még egy sétára indultunk, melynek során három helyi templomot néztünk meg: a Jambay Lhakangot, az ország egyik legősibb templomát a 7. századból...

További fotók...

A kalandok pedig folytatódnak Bhutánban:

Bhután bemutatása...

Megérkezés Bhutánba

Bhutani fesztivál: a Thimpu

A Tigrisfészek kolostor

A király esküvője