A legszebb hegyi túrák egyike: a Pireneusok

A Pireneusok főgerincén átkelve egyik csodálatból a másikba esünk: semmihez sem hasonlít ez a csodálatos hegyi táj.

Távoli, kevéssé ismert, mégis szenzációs túracélpont a Pireneusok Franciaország és Spanyolország között húzódó gerince.

A Földközi tengert az Atlanti-óceánnal összekötő, a spanyol és a francia kultúra sokszínűségét egyesítő, de mégis sajátos hangulatú hegyvilág megbabonázza az ide érkezőket. Lehet albumokat nézegetni, útikönyveket bújni, térképek felett görnyedve tervezgetni: az itt átélt élmény felülmúlja az előzetes várakozásokat. A hat napos túra ideális a helyet és a saját határainkat is megismerni: igaz nap mint nap közepes hátizsákunkkal indulunk újabb uticél felé, de minden este egy kényelmes turistaház a szállásunk, ahol meleg vacsorával és reggelivel várnak: így jóval kevesebb felszerelést kell cipelnünk, valójában csak saját ruháink és némi elemózsia meg persze ivóvíz van a hátizsákokban, minden más adott a színvonalas szállásokon. A látvány és a táj viszont egyedülálló: Európában keresve sem találnánk ehhez hasonlítót.A Pireneusok hegylánca az Ibériai félsziget európai kontinenssel való ütközésekor gyűrődött fel, vad formakincsét azonban a jóval későbbi jégkorszakban teljesítette ki. Mivel közelebb volt az óceán párás légtömegeihez mint az Alpok, jóval több hó hullott itt, így a gleccserek és az általuk csiszolt glaciális formák is meghökkentőbbek, méreteik jóval nagyobbak, mint bárhol másutt.Lourdesban száll le velünk a belföldi járat, onnan buszozunk túránk kiindulópontjához. Itt máris olyan döbbenetes méretű cirkuszvölgyet szemlélhetünk, amihez fogható nincs még egy földrészünkön. Ezek a völgyek úgy alakultak ki, hogy a folyamatosan hulló hóréteg összetömörödve, újrafagyva és olvadva lassan firnné majd jéggé állt össze, aztán saját súlyánál fogva elindult lefelé, lassú folyású gleccserként. Egyetlen kijáratú, körkörös falú, függőleges sziklákkal szegélyezett amfiteátrumszerű firngyűjtő medencéjét nevezik cirkuszvölgynek. A Sarrades menedékház napsütötte teraszáról szemlélhetjük e völgy csodálatos méreteit, oldalán lebukó, több száz méter magas vízeséssel ékes látványát. A menedékház személyzete ízletes vacsorával készül az estére, amit a saját főzésű likőrükkel, a genepivel kísérhetünk, minek aromáját a ház környékén növő gyógyfüvek adják. A csillagokkal sűrűn hintett  szeptemberi égbolt horizontján a hegyek csipkés taréjába nem illeszkedve magasodik a holnap hajnali célunk: a Roland hágó szabályos foghíja. Másnap korán indulunk: a menedékháztól felkaptatunk a gerincből hiányzó százméteres falú átjáróhoz:  egy lépés és máris Spanyolországba jutunk. A monda szerint a móroktól szorongatott frank vitéz, Roland sújtott ide a kardjával, hogy a hegyfalon menedéket nyisson csapatának. Akárhogyan is volt, csodálatos kilátás nyílik a főgerincről mindkét ország alattunk elterülő hegyvilágára, majd lefelé folytatjuk az utunk a Goritz menedékház felé, ahol megpihenhetünk. Havasi gyopárral, őszi kikericcsel kísért ösvényünk mellett mormoták füttyögnek, felettünk a nemrég visszatelepített szakállas saskeselyű és szirti sas kering méltóságteljesen. Újabb természeti csoda vár ránk: a fennsíkról a híres Ordesa kanyon gleccservájta völgyébe ereszkedünk le, jobbra tőlünk hatalmas vízesés szakad a mélybe hangos robajjal.A bátrabbak láncokkal biztosított meredek szakaszon tehetik meg az ereszkedést a völgytalphoz, a bizonytalanabbak pedig lejtős ösvényen érnek ugyanide. Innen már csak a kanyon csodás panorámáját élvezve kell lesétálnunk a középkori Torla városkájába. Mintha megállt volna itt az idő: szürke sziklából emelt, több évszázados házak között vezet a macskakövesen kanyargó utacska, az egyik leghangulatosabb ház egyben a szállásunk is. Kiváló konyhája ódon hangulata várja az itt megszálló, pihenni vágyó turistákat. Másnap egy párhuzamos völgyben indulunk felfelé, rohanó folyócska mellett, ami később patakká szelídül, hogy egy középkori, robosztus ívű, mégis szép fotótémát kínáló hídon átkelve egy újabb menedékházban térjünk pihenőre. Innen még egy Franciaországba vezető hágót kell megmásznunk, ahol legelésző tehenek kolompszava kísér minket a szikrázóan kék őszi égbolt alatt, csodás hegyekkel körbevéve. A látványtól és a finom ételektől eltelve, a túra okozta kellemes fáradtsággal lábainkban térünk haza, derűs mosollyal az arcunkon, mert részesei voltunk ennek a csodálatos hangulatnak és egyedülállóan szép túrának át a Roland-hágón és a festői Pireneusok főgerincén.