A Dom, Svájc 4545 méter

Svájc és talán a világ egyik legszebb hegye a Matterhorn tőszomszédságában,a Vallisi Alpokban húzódó hegyvonulat, amelynek kalandosan mászható csúcsára, a 4545 méter magas Dom-ra vezető túráját meséli el a Mandala túraklub.

Kissé borult reggelre ébredünk kempingünkben, ezért Miklósék elhatározzák, hogy felmennek Zermattba, ha javul az idő, majd utánunk jönnek. Mi (Attila, Tamás, Ildi és én) elindulunk Randába, érdeklődünk a menedékházról és az időjárásról. Az erdő szerpentinjéről végig rálátunk a Weishornra. Hihetetlen, hogy mi ettől magasabbra tartunk. Elfogynak a fák, 2300-tól klettersteig. Élvezzük, nem túl nehéz, inkább csak a , persze nagy zsák nélkül jobb lenne. Végre meglátom élőben, teljes valójában – igaz, egy kis felhőpamaccsal az oldalán – a MATTERHORN-t! Gyors fotó, amíg el nem tűnik. Már megérte. Július 27. Morgeeeen!!!!!! Steeeehe auf!!!!!! Még nincs három óra. A házibácsi szerintem élvezi, hogy kiverhet minket az ágyból. Mindegy, úgysem aludtunk semmit. De mit csináljunk fél 6-ig? Attila felkel, megvárja míg elmennek a többiek, fotózgat. Majd mérgesen visszajön, hogy mégiscsak el kellett volna már nekünk is menni a többiekkel. Fél 6-kor sikerül elindulni. Ildi teásbögrével a kezében. Fotósaink vadul kattogtatnak, éppen kel fel a nap, alattunk, mint egy óriási habfürdővel teli kád a völgy. A Matterhornnak először csak a felső csücske, majd az egész piramis pirosban, aztán kis időre aranyban izzik a Weishornnal együtt. Attila már nem mérges a későbbi indulás miatt. Miklósék kibújnak a sátorból. Nagyon nem kell öltözniük, minden rajtuk van, amit magukkal hoztak. A gleccser jó jeges, elérkezik az idő, hogy felvegyük a hágóvasakat. Hosszú gyaloglás a jégen, újra le a vasakat, következik egy kis mászás át a Festi-gerincen, át a másik gleccserre. Itt szétválhat a csapat, Festi-grat, vagy gleccser? Csábít a gerinc, azért, mert felfele tart, nem vissza még 200m-t, mint a normál út, de a leírásból tudom, hogy 50 fokos firn, sziklamászás 4000 m felett stb. Inkább hagyjuk, nem bírná mindenki, + sokan lassan haladunk. Norbi és Attila bevállalja, ketten gyorsan mozognak. Nekünk hosszú, véget nem érőnek tűnő, monoton gyaloglás következik. Visszanézve látjuk, hogy Norbiék hasalnak a gerincen, előttük egy 7 tagú csapat. 4200 m körül jön egy meredekebb felszökés, itt már illik összekötni magunkat. Ildi, Marcsi, András már meg is tették. Egy lépés, egy csákány, újabb lépés, újabb csákány. Mi még várunk Lacira. Így a vakító napsütés ellenére fel kell venni a dzsekit. Végre összekötözködünk mi is, elől én, Tamás, Laci, végén Miklós. Próbálok valami ütemes tempót diktálni, tíz lépés után egy szusszanás. Megpillantjuk Norbiékat a gerinc tetején. Az nem lehet, hogy még ők is csak itt.... Az utolsó felszökés előtt szinte egyszerre érkezünk. Ildiék már lefele jönnek a csúcsról, hideg szél fúj fenn, nem akartak várni. Ezt a 70 m-t már szinte négykézláb tesszük meg, az utolsó rimánkodások, hogy „már csak két lépést tegyetek...” és végre fent vagyunk 4545 m-en! A lábunk alatt sok, ismerős formájú, nevű hegy: Matterhorn, Mont Blanc, Weishorn, Eiger... : Elindulunk vissza és utolérjük Attilát. Elmeséli, hogy gerincutat a jégtakaró mennyire megnehezítette, szerencse, hogy a spanyoloknak volt rendes jégfejszéjük... és milyen jó, hogy volt náluk jégcsavar, bizony anélkül nehezen boldogultak volna. Minden energiatartalékukat kimerítették ezen az úton. .....Fáj a napsütés. Tamásnak megígérem, hogy megvárom a sziklánál, csak érjek végre árnyékba. Itt már semmi gond. A hűvösebb levegő sokat segít. A mászás is jól megy, így hogy sokat vesztettünk a magasságból. A visszafele vezető gleccser még elég hosszú, de csak vége lesz egyszer. Miklósék lemennek a kempingig, mert Topcsi várja őket. Mi újra megalkuszunk a házban az ágyakra. Jó forró, tartalmas levest kérünk, Laci, születésnapja lévén söröket rendel. Későn kapunk észbe, hogy takarodó van, olyannyira, hogy kiszorulunk a 15 személyes franciaágyból. De fantasztikus nyelvtudásunknak köszönhetően visszahódítjuk a spanyoloktól a helyünket! Ha kedvet kaptál a túrához...