Esztergom az első magyar király, Szent István szülő- és koronázási városa, amely 1973-ban ünnepelte fennállásának ezeréves évfordulóját. Híres templomai, műemlékei, a környék természeti szépségei kedvelt kirándulóhellyé teszik. A Mária Valéria-híd határátkelő Szlovákia felé.
A XX. század elejére Esztergom jelentős kulturális, szellemi és vallási központ lett. A megyeszékhely rangot 1951-ben elvesztette, egyházi központ szerepét azonban máig megőrizte. Itt áll Magyarország legnagyobb temploma, a Bazilika, itt van a Főszékesegyházi Kincstár és a Keresztény Múzeum.
A környék természeti értékei között a Duna-Ipoly Nemzeti Park esztergomi bemutató központja, a Kis-Duna sétány és a Strázsa-hegyi tanösvény kalauzol el, míg a pihenést a megannyi dunai horgászhely és a Prímás-szigeten épült termálvizes élményfürdő szolgálja.
Múltidézés
Az emberi megtelepülés legkorábbi emlékeit, a 18-20 ezer éves településnyomokat a Várhegyen és a környező dombokon fedték fel. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy ettől az időtől kezdve folyamatosan lakott volt Esztergom területe. A rómaiak korában (i.e. 350 - i.sz. 400) a környék legjelentősebb települése, amelynek helyén csak a X. században keletkezett ismét jelentősebb település - a mai Esztergom elődje.
972-ben Géza fejedelem ide tette székhelyét, és a Várhegyen felépített palotájában született meg fia, István, akit itt kereszteltek meg, és az 1000. év karácsonyán itt koronáztak királlyá. Géza fejedelem és István király kezdte el építeni az esztergomi várat, amely a tatárjárásig (1241-1242) a magyar királyok fő tartózkodási helye, az állam központja volt.
A Várhegy alatti fejedelmi, illetve királyi szolgálónépek, kézművesek, kereskedők településeiből alakult ki a X-XI. század folyamán az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb városa, az ország gazdasági életének központja. Árumegállító joga révén minden távolsági kereskedőnek érintenie kellett - Európa valamennyi országának kereskedője és árucikke megfordult a város piacterén. Itt működött az ország első pénzverdéje. Magyarország összes adójövedelmét ide szolgáltatták be és itt osztották szét. István király itt alakította ki a magyar egyház központját is: az esztergomi érsekséget.
Az esztergomi vár Géza fejedelemtől a tatárjárásig az Árpád-házi királyok birtoka volt. 1242-ben a városfalakkal és tornyokkal védelmezett királyi város és a körülötte virágzó külvárosok, iparostelepek áldozatul estek a tatárok pusztításának.
Bár a város újjáépítése hamarosan megkezdődött, a Dalmáciából visszatérő IV. Béla király új fővárost keresett: Esztergom helyett Budára tette át székhelyét. Egyidejűleg Esztergom várát, a palotát és a várost örökös birtokul az érsekségnek adományozta. Ettől kezdve az érsekek szépítik a várat: a XIV-XV. században Telegdi Csanád, Kanizsay János, Széchy Dénes és Vitéz János építkezései a legjelentősebbek.
Mátyás király kancellárja, a humanista gondolkodásáról és a reneszánsz művészet szeretetéről híres Vitéz János fényes palotát, díszes függőkertet létesített a Várhegyen. Udvarában hosszabban időztek a humanizmus korának kiemelkedő tudósai: Galeotto Marzio, Regiomontanus, Ilkus Márton és mások. Az érsekség tudományos és művészetpártoló tevékenysége, gyűjteményei, könyvtárai, építkezései európai hírnevet szereztek a városnak.
1543-1594 között Esztergom török megszállás álá került. Az 1594. évi sikertelen ostrom alkalmával halt hősi halált a korai magyar líra európai jelentőségű költője, Balassi Bálint. A közel 140 éves török uralom, a többszöri ostromállapot komoly károkat okozott a városnak. A visszaköltöző lakosság négy önálló települést hozott létre: Királyi város, Víziváros, Szentgyörgymező, Szenttamás, melyeket 1895-ben egyesítettek. Esztergom az 1800-as években is fontos iskolaváros és kulturális központ volt.
XX. századi változások
Az I. világháborút záró trianoni békeszerződés következményeként a város Komáromhoz hasonlóan határváros lett. 1923-ban egyesítették a két csonka vármegyét: Esztergomot és Komáromot. A megyeközpont Esztergom lett. A két világháború között a város vezetői Esztergom iskola-, fürdő- és műemlékváros jellegét népszerűsítették, melynek köszönhetően országosan ismertté váltak múzeumi gyűjteményei. Az 1950-es években azonban Esztergom egyházi szerepe miatt hátrányos helyzetbe került.
A város fejlődését jelentősen visszavetette a megyeszékhely 1951-es Tatabányára költözése. Esztergom ugyanakkor iskolaváros maradt: öt alapfokú, nyolc középfokú és két felsőfokú oktatási intézményében diákok ezrei tanulnak évente.
Esztergom térképEsztergom cikkek
