Namche Bazar-Yeti a kolostorban

Namche Bazar szombati piacáról, a környék egyetlen mozijáról (komolyan) és arról híres, hogy innen látjuk meg utunk fő célját: a Mount Everestet. Pékségek, túraboltok, kilátás, kolostorok és egy igazi jetiskalp- ezek a környék fő értékei.

Namche parabola alakú völgyben fekszik, patkó alakú utcái egymás felett sorakoznak, mint egy görög színház üléssorai. A klasszikus műveltséggel kapcsolódó hasonlatoknak itt vége is szakad, a "város" a környék kereskedelmi központja: olyan is. Zsúfolt, hangos, folyton kopácsolnak, építenek vagy bontanak valamit, a több tucat túraboltban a nagy márkák helyi és kínai hamisított verzióira lehet alkudni, az utcán meg a szárított jaksajtra. Meglepő tendencia, hogy a nagy márkák közül is van olyan, aki fontosnak tartja, hogy megjelenjen itt: és a legviccesebb, hogy van is forgalma, mert azért a kopi cucc nem mindig az igazi, bár vannak kifejezett gyöngyszemek is. A másik kedvenc szórakozásom itt a hamisítványok elemzése mellett (ami, ha nem tetszik, azzal nyugtatnak, meg, hogy van más márka-címkével is ugyanaz-milyet szeretnél?) a pékségek látogatása. Nem tudom, honnan szedték a nepáliak a csokis csodák és almás költemények receptjeit (a german bakery név azért árulkodó) de tény, hogy nagyon finomak, és a tejeskávé jaktejjel is finom, mondhatni karakteres. A harmadik nagy móka itt friss, egy éve még nem szolgálta a túrázó közösség szórakoztatását: ez pedig a mozi. Na jó, ez kicsit túlzás is lehet annak, aki nem ismeri a nepáliak találékonyságát: ez egy ugyanolyan szórakozóhely, mint a többi, talán csak kicsit festékszagúbb, egy projektorral és egy vászonnal, a műsoron az Everest leghíresebb tragédiájának megfilmesített változatát találjuk-mindennap. Ha inkább a városon kívüli látnivalókra vagyunk kíváncsiak, kaptassunk fel a kis, füves reptérre, ahonnan már kiválóan látszik az Ama Dablam csodálatos csúcsa, még feljebb az egész Khumbu völgy kitárul: a festői terasszal és ízletes csirkelevessel csalogató Japán Hotel kiváló a nézelődésre, és akklimatizációnak hívott teaszürcsölős semmittevésre: 3880 méteren, felejthetetlen panorámával övezve készíthetjük fel szervezetünket a feljebb rá váró alacsony nyomásra, és kisebb oxigénkoncentrációra. Ha fizettünk, és még vágyuk egy kultúrprogramra, akkor irány a Khumjung-völgy kicsiny falucskája, ahol az Edmund Hillary által személyesen alapított iskola mellett egy kedves kis kolostort is találunk. Itt a hatalmas imamalmok, évszázados szent könyvek és a szertartásokhoz használt dobok és trombiták mellett egy tekintélyes méretű jetifejet is mutogatnak némi baksis ellenében. A csúcsos fejvég hosszú szőrökkel koronázott, semmilyen általam ismert állatra nem hasonlít. Felette szöveg hirdeti, hogy a jeti bizony létezik, méghozzá háromféle is van, a hegyekben és a hatalmas erdőségekben kóborol magányosan, néha megfickósodik, olyankor nőket vagy bárányokat rabol gusztusa szerint, épp egy ilyen vérjeti skalpját láthatják a kedves érdeklődök... Nyugati gondolkodásmódon szocializálódott racionális elménk ilyenkor magában lenézően elmosolyodik, mi már nem hiszünk a tündérmesékben. Csupán azt felejtjük el nagy önteltségünkben, hogy gyakran fogyasztunk médiát, és járunk boltba, sőt, négyévente kis fülkékben ikszelgetünk össze vissza, jó mélyen benyalva az összes sületlenséget, amit szajkóznak nekünk... Szóval-Yeti for President!