A teherhordók tanulásga-Sherpa hétköznapok Nepálban

Nepál egzotikumához hozzáartozik az itt élő hegyi népek életmódja, melynek néhány hétre részese lesz az ide utazó is.

Nepál hatalmas csúcsai között megbuvó szűk völgyekben, a sherpa nép, kiknek neve egybeforrt a nyolcezres hegyek meghódítóit segítő magashegyi teherhordók foglalkozásával. Az évente százszámra ideérkező kalandturistáknak a több napos túrákon nehéz zsákkal kellene imbolyogniuk a keskeny függőhidakon a Föld legmagasabban vezető túraösvényein.

Ezt a nehézséget a sherpák némi rúpiáért, nagyon boldogan átvállalják, mert egyéb munkalehetőség nem nagyon kínálkozik ezen a zord vidéken. Érdemes figyelni őket, hiszen számunkra is hasznos dolgokat sajátíthatunk el tőlük.Minden serpa inas, vékony, izmos és rettentő kitartással rendelkezik- általában később indulnak mint az általuk kísért túrázók, 30-50 kilós súllyal a hátukon, mégis előbb és őszintébb mosollyal az arcukon érnek a szállásra. Tanuljunk hát túrázni tőlük! Első lecke- egy sherpa sosem siet. Egyenletes, határozott léptekkel halad, sosem lépve hosszuakat. Mindig nagyon összpontosít az ösvényre, ha nem indokolt véletlenül sem lépne kavicsra vagy faágra: az ebből származó stabilitásvesztés az általában cipelt súlyokat ismerve komoly következményekkel járna. Második lecke: sosem hallod meg egy sherpa léptét. Mindig nagyon finoman teszik le a lábuk és kicsit bele is rugóznak egy lépésbe. Egy figyelmetlen túrázó azonban lábát odacsapva az indokoltnál jobban kifárasztja magát az így összeszedhető csonthártyagyulladásról nem is beszélve. A hegyi öltözködést tekintve pedig: mivel egyenletes a tempó, alig izzadnak, nincs szükségük állandó átöltözködésre: ugyanabban a ruházatban vannak akár több hétig(ennek azért vannak vonzatai) így a saját motyójuk iskolatáskányi. Mindig védekeznek a Nap szúró és a szél hűtő hatása ellen és gondosan figyelnek a megfelő folyadékpótlásra is. Étrendjük magashegyi energiatartalmú, egyszerű étkekből áll, azonban ritkán esznek húst: sült zöldséggel vagy tojással egészítik ki a tésztákat rizst vagy burgonyát. Soha sem terhelik meg túl sok étellel a gyomrukat. Az alkoholt nem nagyon bírják, úgyhogy nem isznak és dohányzással sem pusztítják léghólyagjaikat. Hozzállásukat tekintve nagyon vidám csapat és pozítívan fordul a megpróbáltatások, elfogadással a sors és alázattal a hegyek felé. Gyakran énekelve cipelekednek, sokat nevetnek és nagyon szeretik a gyerekeket- ezek a közhelyszerű tulajdonságok gyakran hiányoznak a mi hétköznapjainkból. Azért, hogy ne csak pozitívumot mondjunk: a hindu slágerek laposelemes hordozható rádióból bömböltetését útközben és a zsepi nélküli orrfújás csúnya szokását ne tanuljunk el tőlük!