Vasvár

A város műemlékei mellett figyelmet érdemelnek a környék látnivalói is: a zarándokok által látogatott szentkúti kegytemplom vagy a horgászok körében népszerű Szentkúti-tó. Vasvár Vas megye névadó városa. Nevét feltehetően a korai Árpád-korban meglévő környékbeli kis kohókról kapta, ahol úgynevezett gyepvasat dolgoztak fel.

A gyepvas a talaj felső rétegében, legtöbbször pangó vizes területeken kialakult vasképződmény, amely a kis mennyiségű vas előállítására adott lehetőséget. Vasvár s Kőszeg környékén tártak fel gyepvasat feldolgozó őskohókat.

A XIX. században a megye jelentősebb helységei közé számított. Városi rangját 1986-ban kapta vissza.

Múltidéző

Ma már biztosan tudjuk, hogy a város közelében mintegy 8 kilométeren át húzódó - átlagosan 7 méter magas - "római sáncot" nem az ókorban, hanem a magyar államalapítás környékén létesítették.

A vasvári várispánság első említése a XII. század elejéről való. A település bizonyíthatóan már ettől az időtől kezdve várral rendelkezett. A várispánság központjának pontos helye azonban máig vitatéma a helytörténészek és a kutatók között. Bizonyos, hogy nemcsak a világi igazgatásnak volt a központja, hanem az egyházinak is. A domonkos rendet 1241-ben telepítette Vasvárra IV. Béla. 1557-ben a rend elhagyta a várost, és csak 1684-ben tért vissza.

A háborúban meggyengült város 1279-ben IV. László királytól kapta az ún. székesfehérvári jogokat, mely privilégiumait 1336-ban Károly Róbert, 1379-ben Nagy Lajos király is megerősítette.
Vasvár 1578-ig a vármegye székhelye volt, akkor a közeledő török veszély miatt a hiteleshelyi tevékenységet is ellátó társas káptalant Szombathelyre költöztették, azt követően a megyegyűléseket is Szombathelyen tartották. A szentgotthárdi csata után 1664-ben itt kötötték meg a vasvári békét. A gyakran szégyenteljesnek nevezett egyezségről eltér a történészek véleménye. Az tény, hogy a győztes csata ellenére Magyarország jelentős része török kézen maradt.