Monostorpályi

A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Debrecenig, onnan a 47-es úton déli irányban a várost elhagyva balra lekanyarodunk a Pocsaj felé vezető útra (18 km) vasúton: a Debrecen-Sáránd-Létavértes vonalon.

A pályi monostor 1222-ben bukkan fel az írott forrásokban, s minden bizonnyal az Ákos-nem alapította. Magára a falura utaló adatunk azonban már 1219-ből is van. Az 1234. évi kolostorjegyzék szerint maga a monostor a premontreieké volt. 1322-ben Debreceni Dósa birtoka. Monostorospályi névvel 1552-ben harminc telekkel írták össze. A község a jelek szerint a török hódoltság végén elnéptelenedett, s az 1692-es összeírás nem említi. 1713-ban már tizenhárom háztartással szerepel újra a jegyzékekben. A XVIII-XIX. században vármegyei köznemesi családok birtoka. A falu 1737-ben címeres pecsétnyomót készíttetett. 1848-49-ben a községből sokan álltak be a legendás 10. honvédzászlóaljba. Monostorpályi 1950-ig Bihar megyéhez tartozott.

A község igazi nevezetessége az 1826-ban épült magtárépület-együttes. Eredetileg a Gorove-kúriához tartozott, maga a kúria azonban a második világháború után elpusztult. Épen maradt viszont a kétemeletes, négyszintes, ún. tubusmagtár, és egy földszintes, hagyományos magtár.