Kisújszállás
A település határában kunhalmok emelkednek. Védett természeti érték ezek mellett Ecsegpuszta, ahol a táj megőrizte sajátos arculatát és jellemző élőhelyeit.
Négy-ötezer éve lakott hely, területén hat Árpád-kori települést tártak fel. A XIII. században betelepülő kunok itt hozták létre szállásaikat. Kisújszállást 1395-ben említették először királyi oklevélben Kisszállás néven, 1470-ben már a mai elnevezést használták.
A török hadjáratok idején többször elnéptelenedett, a bujdosó lakosságot Rákóczi fejedelem rakamazi birtokára menekítették, és csak 1717-ben települ be újra. I. Ferenctől 1806-ban mezővárosi rangot kapott, 1857-ben pedig megépült a Szolnok-Karcag közötti vasút, amely az országos közlekedésbe is bekapcsolta a várost.
A millennium idején alakult ki mai rendezett arculata, mezővárosi jellege. Ezt mutatja be napjainkban a hitelesen helyreállított, egykori Morgó-csárdában kialakított néprajzi kiállítás, amely a XIX. század végi polgári világot, valamint a paraszti gazdálkodás eszközeit mutatja be. Látványosságot kínál a református templom impozáns épülete is.
Kisújszállás és Túrkeve határában fekszik az Ecsegpusztai Természetvédelmi Terület, melynek 2067 hektárát 1984-ben nyilvánították védetté. Ecsegpuszta és a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna középső szakasza a hajdani tiszai Alföldnek igen jellemző vidéke.
A település megközelíthető közúton: a 4-es úton Törökszentmiklós és Karcag között; vasúton: a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonalon.