Jászberény
Jászberény a Jászság sok évszázados szellemi központja, a térség egyházi és világi műemlékekben leggazdagabb városa. A város melletti, védett Hajta-mocsár a vidék egykori mocsárvilágának emlékét őrzi. Különleges jászberényi nevezetesség a Jász Múzeumban őrzött Lehel kürt.
A város gazdag történelmi múltja a belvárosi műemlékeken napjainkig nyomon követhető.
A környék kedvelt kirándulóhelye az állat- és növénykert, ahol az egzotikus és őshonos állatok mellett sokféle fát, cserjét is bemutatnak. A várostól nyugatra fekvő 117 hektáros védett terület, a Hajta-mocsár a Jászság egyetlen olyan reliktuma, amely a hajdani mocsárvilág emlékét őrzi.
Jászberény termálfürdője a legutolsónak megmaradt vizimalom helyén épült fel. Az itt feltörő gyógyvíz elsősorban csontrendszeri, mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmas.
Múltidéző
Jászberény feltehetően az Árpád-korban létesült, de a tatárjárás során elpusztult. A jászok letelepedése után épült fel ismét. A város nevét 1357-ben említette először írás, Beren alakban. Ekkor már közigazgatási központként tartották számon. Erre emlékeztet a Jász-Kun Kerület XVIII. században épült székháza is.
A ferences rendi szerzetesek a XV. században érkeztek a városba. Ma is látható templomuk 1472-ben készült, gótikus stílusban, amit a XVIII. században barokká alakítottak át. A ferences rendház az 1700-as évek elején épült. Az ebédlőterem mind a mai napig eredeti pompájában látható.
A város történetében külön fejezet, hogy 1849. április 3-án Jászberényben tartózkodott Kossuth Lajos, Görgey Artúr, Damjanich János, gróf Leininger Károly, Jozef Wysoczky, akik innen indították el a dicsőséges tavaszi hadjáratot.
A Jász-Kun-Hármas Kerületet 1876-ban szüntették meg, Jászberény kiváltságait ekkor veszítette el, s alakult át járási központtá.
Lehel kürtje
Hogy a Jász Múzeumban őrzött, díszesen faragott, elefántcsontból készült kürt miként került Jászberénybe, azt nem lehet tudni, az biztos, hogy első ábrázolása 1642-ből származik a jászberényi református egyház pecsétjéről. A kürthöz egy jellegzetes, szép vitézi legenda fűződik.
A monda szerint 955-ben, I. Konrád uralkodása alatt történt, hogy a magyarok Németországot erősen feldúlták. De amikor Augsburg városához értek, ott erős ellenállásra találtak. A város melletti Lech-mezőn vívott véres csatában a németek a magyarokat megszorították, egy részüket kegyetlenül legyilkolták, másokat pedig fogságba vetettek. Itt esett fogságba a kalandozó magyarok két vezére, Lehel (Lél) és Bulcsú is, akiket mindjárt a császár elé vittek. A császár azt mondta nekik: Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok. Lehel erre így felelt: Hozzátok ide a kürtömet, megfúvom, aztán válaszolok. Odavitték a kürtjét, ő pedig, mielőtt belefújt volna, közelebb lépett a császárhoz, és a kürttel olyan erősen homlokon vágta, hogy az azonnal meghalt. Lehel ekkor így szólt: Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!
A régi magyaroknak az volt a hite, hogy akiket megölnek, azok a másvilágon nekik szolgálni tartoznak.
