Csongrád
Csongrád egészen a középkorig visszanyúló történelmi emlékeket őriz. A vörösbor termeléséről is híres vidék kedvelt kiránduló- és horgászhelyei a Tisza-holtágak, vagy a város gyógyfürdője.
Kedvező földrajzi helyzete miatt az újkőkor óta lakott hely. A közeli Bőldi-rév Szentes felé jó átkelőhely volt a Tiszán.
Árpád fejedelem 896-ban - a monda szerint - a vidéket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet az itt élő szláv eredetű nép a maga nyelvén "Csernigrádnak" (fekete várnak) nevezett el. Innen eredeztetik a város nevét.
A XI. században Ajtony legyőzése után Szent István az újonnan kialakított vármegye központjává tette. Először 1075-ben említik a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében. A tatárok valószínűleg feldúlták és kirabolták 1241-ben, mert ezután IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyet.
A földvár az évszázadok folyamán elpusztult, s ma semmi nyomát sem találják. A csongrádiak szerint a mai Belsőváros őrzi az Anonymus által említett földvár helyét, ezt azonban a régészeknek nem sikerült igazolniuk. Nagy a valószínűsége, hogy az erősség a Tisza-szabályozáskor pusztult el.
Jelentős középkori emlék azonban a városközponttól északra, három kilométerre eső Ellésmonostor maradványa. A Tisza árterében homokdombra telepített monostor feltárása 1990 óta tart. A várostól nyugatra fekvő magas homokhát kedvez a szőlőtermesztésnek, már a XI. századból vannak nyomai az itteni bortermelésnek. A török időkben kezdték termeszteni a Skutari albán város környékéről származó kadarkát. Ma is főleg a vörösborok a jellemzőek. A város 1987-ben elnyerte Rómában a "Szőlő és a Bor Nemzetközi Városa" címet.
Sokan keresik fel a várost az itteni gyógyfürdő miatt. Az 1091 méteres kútból nyert 46 Celsius-fokos, alkáli-hidrogénkarbonátos gyógyvíz ízületi, reumatikus és nőgyógyászati betegségek megelőzésében és utókezelésében alkalmazható.
Csongrád megközelíthető az 5-ös úton Kiskunfélegyházáig, onnan a 451-es úton. Vasúton a Kiskunfélegyháza-Orosháza vonalon fekszik.