Szada

A település megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Gödöllőnél Vác felé letérve érkezünk ide.

Neve finnugor nyelvből származik, amelynek jelentése: valamilyen tárgy, illetve természeti alakulat nyílása, bejárata, szája. Szada Gödöllő felől valóban a völgy bejáratában fekszik. Legelőször 1325-ben említi oklevél.

I. Lajos király 1349-ben Szadát és Gödöllőt Pohárus Péternek, egykori nevelőjének, Abaúj vármegye főispánjának adományozta. A 15 éves háborúban elpusztásodott, az 1620-as években települt újjá. 

Mivel a szántóföld nem tudta eltartani a falu lakóit, a XIX. században egyre inkább terjedt a szőlőművelés. A fővárosi piacok elérhetőbbé váltak a veresegyházi vasúti szárnyvonal megépülésével (melyet 1970-ben megszüntettek). A XIX. század végétől sok nyaraló épült, a fővárosiak szívesen vásároltak telkeket, szőlőt, sőt véglegesen kiköltöztek Szadára.

A község lakója volt Székely Bertalan, a híres festő. Itt temették el 1910-ben, és 1943-ban emlékművet állítottak a tiszteletére. Minden év májusában Székely Bertalan-emléknapot rendeznek, melyen a helyiek által szeretett festő és Szada kapcsolatáról emlékeznek meg.