Ultrabalaton 2011

Idén Tihanyból június 25-én startolt az Ultrabalaton mezőnye, hogy aztán másnap ugyanott érjen is célba. A Balaton-körüli 212 km-es távot egyénileg, illetve (legfeljebb tíz fős) csapatban lehetett teljesíteni. A minden tiszteletet megérdemlő egyéni hősök hajnali indulását követően a csapatok számára délben dördült el a startpisztoly, hogy aztán a többség másnap reggelre szintén itt szakítsa át egyéni célszalagját, de ne szaladjunk ennyire előre.


Az 5. alkalommal rendezett Balaton-parti futásra minden eddiginél több versenyző nevezett: az egyénileg indulók, valamint a váltócsapatok száma is meghaladta a 200-200-at. A szabály nonstop futást ír elő, a csapattagok tetszés szerint adhatják át egymásnak a stafétát a 48 frissítőpont bármelyikénél.
A rajtnál mindenki hepi, a tömegben több ismerős celebrity, Winkler „Futóblog és Totalcar” Róbert, Erőss Zsolt „Mount Everest”, szimpatikusak és szerények, Tihanyban látjuk őket utoljára.
Az időjárás mondhatjuk, kegyes volt a versenyzőkhöz, mivel többször is gomolyfelhőkkel takarta az ózonlyukon át szépen tűző napot, és a csendes esőre sem hallottunk panaszkodni senkit – így a 30-as fényvédő faktorú krémek, valamint az izzadságcseppek szembe való dörzsölése nem zavarta feleslegesen a retinákat.
Aztán a mezőny gyorsan szakadozik, hogy késő délutánra már csak egy-egy magányosan poroszkáló hosszútávfutó színesítse a balaton-felvidéki panorámát. A versenyszabályzat lehetővé tette, hogy a sportolókat biciklis támogatók kísérjék a holtpontokon való átsegítés céljából, így a futócipős Don Quijotek mellé tessenek elképzelni mindenféle kerékpáron imbolygó Sancho Panzát is, akik, kiszámíthatatlan mozgással akadályozták a többi versenyző előrehaladását, igaz, többnyire akaratlanul.


A futás éjszakai része külön kaland, de erről számoljanak be azok a tanúk, akik személyesen élték át, milyen is az, amikor egy fejlámpa fényével keresed az útirányt – hálistennek, a Balcsi körül olyan nagyon eltévedni nem lehet.
A csapatversenyben az a szép, hogy itt aztán tényleg mindenki hozzáadja a maga részét a sikerhez. Tényleg buzdít, támogat mindenki: ide értve a csapattársakat és a hozzátartozókat, valamint a lelkesen tapsoló szurkolókat is, a strandpapucsos keletnémet nyaralóktól a köveskáli fröccsözőkig. De nem feledkezhetünk meg a frissítőállomások szépszámú önkénteseiről sem – a görögdinnyeszeletek végig hibátlanok voltak. Az aszfaltrajzok szintén kedvesek, „hajrá apa!”, meg hasonlók, én személy szerint röhögtem a „hülye futók” feliraton is, néha úgy találtam, az állítás tartalmaz részigazságokat. Jellemzően mosoly, biztatás mindenütt, talán csak a fonyódi étterem személyzete tekintetéből nem olvastunk ki feltétel nélküli megértést, amikor a zárás előtti percekben két pizzát rendeltünk.
A hangulat tehát végig emelkedett volt. Érdekes módon úgy tapasztaltuk, hogy a humorérzék a megtett távval egyenes arányban csökken, valahogy a 30. egyéni kilométer körül eltünedeznek a Mórickás, meg az Arisztid és Taszilós-viccek, nem is tudni, miért.


Csapatunk végül a diadalmas 76. helyen végzett, úgyhogy semmi restelkednivalónk nincsen, mindenki kitett magáért, az elnök a posztján maradhat. A fáradság-faktor reggel hétre végleg a maximumra lengett ki mindenkinél – ekkor ért célba utolsó emberünk.

Érem a nyakba, alkoholmentes Erdinger-sör és egy utolsó csapatfénykép. Tihanyban mindenki győztes. És bár a gépkocsi hátsó ülésén való alvás nem fog a kedvencünkké válni, évente egyszer azért igazán belefér.

Szűrők
pl. Ciprus, Bécs stb...
Indulás ideje:
Naptár
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!