Történelmi hotel-körkép

Múltbéli fogadók, futurisztikus szállodák

Amióta az ember utazik – akár kedvtelésből, akár munkája miatt – szállodák léteznek. Persze ne gondoljuk, hogy e hotelek kezdettől fogva kimerítették a kényelem, a luxus minden fogalmát, de az idők során a magasabb színvonal egyre inkább elvárás lett.

Már az ókori Mezopotámia vándorai számára is rendelkezésre állt valamiféle kezdetleges fogadó, amely a hosszabb utazások elengedhetetlen feltétele volt. A Kína és Európa közti kereskedelmet bonyolító Selyemút forgalmához hozzátartoztak az út menti karavánszerájok, melyek az utazók pihenését, feltöltődését szolgálták, de emellett a kereskedelmet, és az információáramlást is elősegítették. Hasonló fogadók álltak a mai Törökország területén fekvő Szardeiszt és az iráni Perszepoliszt összekötő, s a Kr. e. V. században épült Perzsa Királyi Út mentén. A 2700 kilométeres távot – melyen út közben 111 pihenőállomást létesítettek, s ahol friss lovakat is válthattak – a futárok hét nap alatt tudták megtenni.

E karavánszerájok fallal körülvett tágas udvarokkal rendelkeztek, ahol az állatokat is el lehetett látni, míg a falak mentén kialakított kamrákban, fülkékben az árut helyezhették el. A fogadók mosásra, tisztálkodásra, és emberi fogyasztásra alkalmas vizet is biztosítottak, valamint takarmányt az állatok számára, de üzletek is működtek bennük. Közép-Ázsia számos vidékén találunk ma is működő karavánszerájokat, melyeket Törökországban ’han’-nak, Iránban ’khan’-nak, az arab vidékeken ’funduq’-nak neveznek, s többet közülük napjainkra elegáns szállodákká alakítottak, melyek legszebb példáit a törökországi Diyarbakirban (Grand Karavansaray Hotel), vagy az iráni Iszfahánban (Historic Abbasi Caravansaray Hotel, mely UNESCO Világörökségi védelem alatt áll) találjuk.

Szálloda görög-római módra
A görög-római kultúrában már szélesebb körű szolgáltatással várták vendégeiket a korabeli szállodák: a klasszikus világ leghíresebb termálfürdői mellett regenerálódásra és pihenésre szánt falvak épültek ki. Mint tudjuk, először a görögök (Hippokratész) foglalkoztak a hideg és meleg víz gyógyhatásaival, s igen hamar kedvelt gyógymódként alkalmazták. Ettől függetlenül a kereskedelmi céllal épült szállások még mindig csak a fogadókra terjedtek ki, melyek szobái kicsik és sötétek voltak, a fürdőszoba egy fazekat jelentett csupán, melyet egy-két naponta ürítettek, a vendéglő minőségétől függően. A tehetősebbek magánházaknál bérelhettek maguknak szobát, aki pedig még ezt sem engedhette meg magának, az nyilvános menedéket keresett, ami csupán egy fedelet jelentett az eső ellen (gyakran az agora valamelyik eldugott, fedett zugában).

Persze a mai értelemben vett szállodákhoz leginkább hasonlító vendégház is előfordult már, az egyik ilyen Olympiában létesült Kr. e. 330 körül; a naxosi Leonidas tervezte épület építtetője után a Leonidaion nevet kapta. A szállás a messziről jött sportolók elhelyezésére szolgált, és Olympia legnagyobb épülete volt, közvetlenül a Zeusz szentély délnyugati sarkánál. A négyszögletes épületet minden oldalról oszlopsorok ölelték körbe, s minden oldalon szobák sorakoztak. A római korban átépítették, ekkor egy központi kert körül alakították ki a szobákat, és még egy medence is helyet kapott benne. A hellenizmus, majd a római uralom idején is kimondottan luxusszállásnak számított.

A rómaiak – hódításaiknak köszönhetően – átvettek minden addig létező szállástípust, a keleten megismert karavánszerájokat, a görögök fürdőkultúrája körül kialakult, illetve a városi és út menti fogadókat, s ezek kialakításukban nem is nagyon változtak. A tehetősebbek saját villákat vásároltak a birodalom kedvelt üdülőhelyein, Tivoliban, Baiae-ban, Pompeii környékén, Hellasz, Kis-Ázsia kedvelt részein, vagy éppen Egyiptom tengerparti vidékein. De a hatalmas távolságok, a közlekedés viszonylagos fejletlensége és a fogadók kis száma miatt még mindig meglehetősen veszélyes volt egyedül utazni, hiszen rengeteg útonálló jelentett veszélyt a magányos vándorokra, akik gyakran a szabad ég alatt kellett, hogy töltsék az éjszakákat. Így célszerű volt, hogy az utazók nagyobb csoporthoz csatlakozzanak. 

Kolostorcellák, szellemjárta fogadók
A kora középkorra a hanyatlás, a romlás, a háborúk és betegségek voltak jellemzők; az egykor dicsőséges Római Birodalom – minden vívmányával együtt – a múlté volt. Az utak is. Mégis ez volt az a kor, amikor egy újabb szállásfajta született, elsősorban a „vallási turizmus” gyakorlói, a zarándokok számára. A kolostorok és az apátságok voltak az első olyan létesítmények, melyek menedéket kínáltak az utazók számára. A különféle szerzetesrendek fogadókat, ispotályokat, kórházakat építettek, működtettek, de búcsújáró helyként is jelentős bevételre tehettek szert. Azok a kolostorok, ahol értékes vallási ereklyéket (valamely szent csontja, Jézus vére, a kereszt egy darabja, stb.), vagy egy különös szent ember sírját őrizték, hamarosan kedveltek lettek a zarándokok között.

Az európai kontinensen számos kisebb-nagyobb zarándokhely működött, a jelentős központok nagy forgalmat bonyolítottak, ezek saját vendégházakat működtethettek, a kisebb, vagy távolabbi vidékeken lévő kolostorok gyakran csak egy-két szerzetesi cellát tudtak biztosítani, melyekben legfeljebb egy ágy volt. Mivel sok rend – bencések, ciszterciek – regulája előírta a felajánlandó vendéglátást, így szegény, gazdag egyaránt számíthatott rájuk. Számos apátság – főleg a brit szigeteken – külön zarándokfogadókat alapított a forgalom lebonyolítására, ezek egyik legnevesebb példája a Glastonbury apátság által létesített George Inn, mely a XV. század végén épült, és még napjainkban is áll. Eredetileg zarándokház néven ismerték (Pilgrims' Inn), a George Hotel elnevezést a XIX. században kapta. Persze Nagy-Britanniában számos középkori fogadó működik napjainkban is, melyek igazán izgalmas múlttal büszkélkednek.

Az egyik legérdekesebb ilyen ’inn’ a Dél-Angliában fekvő Rye városka középkori fogadója, a The Mermaid Inn, mely a saját hirdető tábláján feltüntetett dátum szerint is 1420-ban épült ÚJJÁ! Ez azt jelenti, hogy Kolombusz Kristóf csak 31 év múlva született meg, s 72 év múlva fedezte fel Amerikát. Alapjait még 1156-ban építették, mai formáját 1420-as átépítése óta őrzi. A hangulatos fogadó mégis leginkább a XVIII-XIX. században ott működő banditák szellemeivel csábítja vendégeit. A kora középkorban saját készítésű söréről volt nevezetes, a XVI. században pedig I. Erzsébet királynő is megszállt itt. A kisváros egyébként tele van hasonlóan koros vendégfogadókkal, melyek lassacskán az egész kontinensen elterjedtek. Eleinte csak szállást kínáltak, ahol könnyebben lehetett friss lovakat váltani.

A szállodaipar kezdetei
A XV. század elején Franciaországban törvényt hoztak, hogy a kereskedelmi célú szállások nyilvántartást vezessenek, s hasonló szabályokat vezettek be Angliában is, ahol ekkor már több mint 600 fogadó működött. E szállások szinte mindegyike egy kikövezett udvar köré épült: két oldalt a szobák kaptak helyet, szemben a konyha és más nyilvános helyiségek, míg hátul az istállókat alakították ki. Szintén ebben az időszakban indult fejlődésnek gyógyfürdőinek köszönhetően a csehországi Karlovy Vary és Mariánské Lázně (Karlsbad és Marienbad). A turizmus fejlődését jelezte az első utazással kapcsolatos szakkönyvek megjelenése is Franciaországban. A „szállodaipar” megszületésének további jeleit a fogadók és egyéb szállások egyre változatosabb ételkínálata jelezte.

Az első mai értelemben vett szálloda XIV. Lajos Párizsában született meg: a Vendome téren megépült az első olyan épületkomplexum, mely elegáns üzleteknek, irodáknak, lakásoknak és szállodának adott helyet, majd 1768-ban Exeterben is megnyílt egy hasonló intézmény. Az ipari forradalom az utazást is könnyebbé, hatékonyabbá és gyorsabbá tette. A megváltozott körülmények egyre több embernek biztosították a rekreációs célú utazások lehetőségét. A XIX. század során újabb és újabb szálloda épült a városokban – Londonban, New Yorkban, és szerte Európában – melyek már egyre több és egyre magasabb szintű szolgáltatásokat kínáltak. A század vége volt a klasszikus, nagynevű szállodák létrejöttének kora, de ekkor élte első virágzását a fürdőturizmus is. Ez az olasz és francia Riviéra városainak hőskora.

Persze Európán kívül sem állt meg az élet; Japánban szintén a XIX. században terjedtek el a tradicionális távol-keleti vendégszeretetet tükröző, úgy nevezett ’ryokan’ vendégházak, melyek napjainkban is igen kedvelt, vendégcsalogató szálláslehetőségek a szigetországban, mivel a tradicionális japán életmóddal ismertetik meg a vendégeket. Nagyvárosokban alig, ellenben vidéken – hegyvidéki, tengerparti környezetben – számos ryokan található, azonban ezek drágábbak az általános szállodáknál. Indiában pedig a brit kormányzat hozott létre úgy nevezett ’dak-bungaló’ hálózatot, melyek hasonló út menti fogadók voltak, mint a középkori eredetű angol ’innek’. Ezek egyrészt postai használatban voltak, másrészt utazók is megpihenhettek bennük. Az újvilág legelső szállodája pedig a patinás bostoni Tremont House volt, ahol többek között olyan jeles személyiségek szálltak meg, mint Charles Dickens.

Híresek és szépek
A legelső hotelek olyan extra szolgáltatásokkal próbálták magukhoz csábítani a tehetősebb vendégeket, mint az épületen, majd a szobákon belüli toalettek, zárak az ajtókon, ’a la carte’ menü, lift, majd saját fürdőszoba, benne káddal (az USA-ban a New York Hotel, Németországban a patinás berlini Adlon Hotel volt az első, amelyek privát fürdőszobákkal lettek felszerelve, ez utóbbiba maga a császár, II. Vilmos is átjárt fürdeni). Illetve az olyan luxus környezet is csábító volt, mint egy ódon palota (a velencei Hotel Danieli esetében – 1822), vagy egy régi hárem (a kairói Shepheards Hotel - 1841). Ez utóbbi szálloda jelentős szerepet töltött be a krími, a búr és a két világháború során is, amikor a brit katonai vezetés főhadiszállása volt a keleti hadszíntéren. Keleties hangulatát leginkább „Az angol beteg” című film képi világa tudná érzékeltetni. 1952-ben leégett.

A XIX. század második felében egyre-másra létesültek a híres, jó nevű luxusszállodák, mint a párizsi Le Grand Hôtel Paris, mely Európa első hidraulikus liftjével büszkélkedett, s amikor 1862-ben megnyílt, a kontinens legszebb, legnagyobb luxus szállodája volt. Az ünnepségen részt vett Eugenia francia császárné, III. Napóleon felesége is, a J. Offenbach vezette zenekar pedig Verdi Traviátáját játszotta. Az elegáns épület elrendezésében, berendezésében és luxus környezetével a Második Birodalom tudományok, művészetek, és az ipar által elért gazdagságát volt hivatott tükrözni a világ utazó elitjének. A hotel díszítését, festését kora legnagyobb francia művészeire bízták. 1890-ben az egész hotelt elektromos világítással látták el. A patinás hotel 1982-ben az Intercontinental szállodalánc tagja lett.

1873-ban Bécsben a korábbi Palais de Würtemberg-et alakították át magas szintű luxusszállodává, mely ettől kezdve l'Hôtel Impérial néven működött a Ringstrassén. Vendégei között királyok és államfők szerepeltek, de a legenda úgy tartja, hogy a kifinomult építészet eme szép példája adott otthont Richard Wagner két operája – a "Tannhäuser" és "Lohengrin" – ősbemutatójának is. Két évvel később, 1875-ben megnyílt a szentpétervári Grand Hotel Europe is, ahol Csajkovszkij a mézes heteit töltötte, Sosztakovics pedig egyik új szonátáját mutatta meg Prokofjevnek a hotel egyik lakosztályában. De ekkoriban születtek meg a Savoy Hotel Nagy-Britanniában, vagy a Ritz hotellánc szállodái Londonban és Párizsban.

Kitágult világ – végtelen igények
A XX. század az utazás, a nyaralás, a pihenés lehetőségeinek kiszélesedését hozta, s persze ezzel együtt az igények is megnőttek. Ma már a vendég figyelembe veszi egy-egy hotel méreteit, funkcióját, árát, így korunk szállásait különböző kategóriák alapján lehet csoportosítani. Ma már más elvárásai vannak annak, aki tengerparton nyaralna, megint mások annak, aki a hegyekben töltené pihenését esetleg aktív mozgással, más igényeket elégít ki egy városi szálloda, s megint másokat az öko-hotelek, vagy a szafari szállodák, vannak, akik földrajzilag jellemző, tradicionális szállást keresnek, s megint mások a pénztárcabarát, gazdaságos hoteleket részesítik előnyben.

Az utóbbi időben nagyon kedveltek lettek a különböző, speciális szállodák is, mint a barlang (pl. Kappadókiában), jég- és iglu hotelek, világító tornyokból, valamint korábbi óceánjárókból átalakított szállodák (RMS Queen Mary). Sokan kedvelik a különböző bunker, vagy kapszula hoteleket, de sok hódolója akad az egykori börtönökből átalakított szállodáknak is, s ha szeretnénk, ma már tenger alatti lehetőségekből is választhatunk (teljes egészében a víz felszíne alatt kialakított szállodák, vagy luxus hotellé alakított tengeralattjáró – 390 ezer dollár / éj). Most már csak el kell indulni…

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!