Tihanyi Garda Fesztivál
Tihany történetéhez szervesen kapcsolódó gardával, a ″látott hallal″ kapcsolatos hagyományok őrzése.
Egy régi hagyomány elevenedik meg Tihanyban a látóhalak, a gardák tiszteletére. Tihany egyik nevezetessége a garda, a látott hal, még a település címerére is rákerült.
Régen a gardák színes csoportját a Tihanyi dombokról figyelték, mivel onnan jól lehetett látni azt. A figyelők különböző alakzatokat formázva jelezték a halászoknak, merre járnak a halak.
Program:
- Gardahalászat
- A zsákmány fogadása
- A menet felvonul az Apátság elé
- A hal és az újbor megáldása a Bencés Apátságban
- Gardasütés
Tihany egyik jellegzetes fesztiválja, melyet nem is lehet elvitatni tőle. Hiszen mi (illetve Ők, a régi tihanyiak) vittük tökélyre eme különleges formájú és tulajdonságú halak halászatát. (Ezt a halfajtát, a gardát a fogási módszerről „látotthalnak”, a helyiek életében betöltött szerepe miatt „kenyérhalnak” is hívták.) És valljuk meg, nekünk voltak halászatához a legjobb adottságaink is. Hiszen ezt a halfajtát nehéz lett volna más településen élőknek olyan módszerrel halászni, ahogy tették ezt eleink.
Nevezetesen kiálltak az Akasztódomb, a Nyársashegy, a Cserhegy tetejére, és akkor - mint most ismét- a nagyon tiszta vízű Balatonban ősz végi, tél eleji vermelőhelyre (a tihanyi kút, melyet ma a tihanyi révátkelőnek ismernek, és a víz mélysége 10 -12 méter, ezért a fenéken nem olyan hideg a víz) vonulás idején a dombtetőn álló jeladó halász pontosan látta merre vonul a bandába verődött halraj. Mint felhő, ha árnyékot vet a vízre, ehhez hasonlatos sötét foltként mutatta meg magát a halraj. A jeladó - kit maguk közt „hegyenjárónak” hívtak- megbeszélt kar jelzésekkel irányította a vízen lévőtársait, akik hatalmas facsónakjaikkal bekerítették a halat, majd elkezdõdött a nehéz háló behúzása.
Több halászcsapat is tevékenykedett, ők úgynevezett „bokrokat” alkottak. Ha szerencsével jártak, a hálót szinte kiemelni sem tudták, a hal súlyától. Ha nem, újból kezdődött minden elölről. A parton álló halászházakhoz vitték a zsákmányt, ahol a földesúr dézsmája után a megmaradt halat annyi kupacba rakták, ahányan halászták a zsákmányt. Majd minden halász kalapba tette a bicskáját, amit aztán az ifjabb horgász találomra kirakott a kupacokra, és mindenki a saját bicskája melletti kupacot vitte haza. Ezzel a tihanyi asszonyok kereskedni mentek a környékbeli településekre, de még Veszprémbe is jutott a zsákmányból.
Ha nagy volt a felesleg, a maradék gardát felfüstölték, és eltették szűkösebb napokra.
Füstölt hal, füstölt garda
Mi ezt a hagyományt, a halfüstölést elevenítjük fel a Régi Idők Udvara Skanzen és Étteremben. Erről a fesztivál szervezői és az azon részt vevők talán nem is bírnak tudomással, így egy nem ismert, mára elfeledett szokás felélesztését szívesen vállaltuk magunkra. Nálunk a gardafesztivál ideje alatt, mindig lehet füstölt gardát kapni, az év egyéb szakában pedig a Magyarországon honos halfajokat, így süllõt, balint, pisztrángot, és csukát, pontyot, de még keszeget is füstölünk. Íze fenséges, ezt a hosszú kísérletezés, és a még élő régi halászok kifaggatása alapján készítjük. Készülnek nálunk a fesztivál ideje alatt kemencében sült gardák is, melyet alufóliába csomagolunk, de előtte jól beirdaljuk, befűszerezzük, majd kisütjük, vagy inkább pároljuk a forró kemencében. Felejthetetlen ízét csak tapasztalással lehet megismerni.
A gardákhoz a fesztivál ideje alatt kemencében sült vekni kenyeret adunk. És mivel a halak még holtukban is szeretnek úszni, mi mással, mint egy könnyű aranysárga színű hamiskás rizlinggel öblítjük le.
Reméljük, ez a tihanyi misztérium, mely jelen esetben a gardában, a házi kemencés veknikenyérben és a borban testesül meg, ismét hozzájárul ahhoz, hogy a Tihanyba látogatókelismeréssel és élményekkel telve vigyék hírét a számunkra annyira kedves, és méltán híres településnek.
Forrás: - Dr Héjjas Pál: Tihany a Balaton Partján című könyve, saját gyűjtés