Óriások Földjén - Giant Sequoia National Park

Ha azt gondolnád hogy a kaliforniai High Sierra vidéke már az összes csodáját megmutatta, és nincs már új a nap alatt, akkor készülj fel mert most olyan helyre viszlek, ahol garantáltan tátva marad a szád. Félreértés ne essék nem drámai túlzásról van szó, arra az emlékre alapozok mikor nekem bizony leesett az állam. Az uticél nem más mint a Sequoia Nemzeti park, amely Kalifornia szívében, a Yosemite déli szomszédságában egy elfeledett őserdőt rejt magában.

Most pedig képzelj el egy túlméretezett erdőt, ahol a fák olyan magasak, hogy nem látod hol érnek véget, és olyan szélesek, hogy a törzsbe vájt alagúton autók közlekednek. Képzelj el egy, ezekkel a gigantikus fákkal szegélyezett kacskaringós szerpentint ami keresztül halad az óriások birodalmán, egy szempillantás alatt átformálva a „nagyságról” alkotott elképzeléseidet. Isten hozott meseországban, az Avatar titkos erdejében, az Entek birodalmában vagy ha jobban tetszik Liliputiként Guliver  földjén.

Itt nem felhőkarcolók merednek az égbe hanem felhőkarcoló méretű fák, és ezek még mindig nem földünk legmagasabb fái. Magasságban a szintén kaliforniai Redwood (vörös fenyő) viszi el az arany érmet, 115m-es magassággal. S bár az itt élő giant sequoiák alacsonyabbak északi testvéreiknél, viszont jóval terebélyesebbek, és 2000-2700 évükkel mindenképp tiszteletet érdemelnek. A park díszpéldánya a Shermann tábornok névre keresztelt óriás, ami 84 m magasságával és 11m átmérőjével a legnagyobb élő szervezete a planétának. Ha nehéz kizárólag méterben gondolkodni és elképzelni ezt a monstrumot, képzelj el egy 27 emeletes házat aminek 31 méteres alap kerületét kb. 15 emberéri körbe, és most képzeld el hogy mindez él, és folyamatosan növekszik. De nem ám felfelé, ahogy azt joggal feltételezhetnénk, hanem a törzse terebélyesedik évről évre. Kétségtelen hogy az idő nekik dolgozik...  

Nehezen hiszünk a szemünknek ezért úton-útfélen megállunk, hogy meggyőződjünk róla tényleg igaziak, csodálkozunk, keressük a szavakat, de hiába. Az első sokkot követi a következő döbbenet, és ez az érzés végig velünk marad, és elkísér az utunkon. Az agyam valahogy átkapcsol a „nem hiszem el” üzemmódba és hiába látjuk, érzékeljük, tapogatjuk, érezzük a száraz fenyőillatot mégis nehéz felfogni ezt a túlméretezett idegen világot. A fák elszenesedett törzse erdőtüzek nyomát őrzi, ami nem óvatlanságból hanem épp ellenkezőleg, mesterségesen  keletkezett, és az ökoszisztéma fenntartását szolgálja. A tűz egyrészt immunizálja a fa kérgét a gombák és egyéb kórokozók ellen, egyben természetes növekedésre serkentve azt. Másrészt a fenyőmagvak tobozból való kijutását segíti, a nedvességtől megduzzadt toboz pikkelyek kiszárításával, valamint ellenállóbbá is teszi a fákat egy esetleges tűzvész esetén.

Szöveg és képek: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.com)

A cikk folytatásáért és további képekért kattints ide!