Mongólia: Vadlovak földjén

A ló háziasítása alapjaiban változtatta meg az emberiség kultúráját. Az „előbb lóhátra kapó”, a lovaglás művészetét és a lovas harcmodort jobban elsajátító népek mindig lépéselőnyre tettek szert a „gyalogos” földművelő közösségekkel szemben. A számos ismert példa közül elég csak az 1241. évi európai mongol invázióra utalni. A XX. század első harmadáig a háziasított ló közelsége a mindennapi élet egyik legmegszokottabb elemévé, a mindennapi tudat elválaszthatatlan részévé vált. A sok évezrednyi szövetség alatt az ember meg is feledkezett arról, hogy milyenek voltak a lovak – nélkülünk.
Hol és hogyan éltek a vadlovak? Milyenek ma a vadlovak? Mi látható a vadlovak legelőin? A mongóliai Husztáj Nemzeti Park bejáratánál sok látogató érzi, hogy egy bűvös időkapun is áthalad, amikor belép a vadlovak hullámzó sztyeppéjére.

A Husztáj Nemzeti Parkba menet
A Hangáj-hegység keleti lejtőit és az Orhon folyó menti VIII. századi türk feliratokat (Bilge kagán és öccse Kül tegin kőfeliratai) magunk mögött hagyva csendben ülünk a terepjáróban. „Ha nem lennének lovak, nem is lenne miről beszélnie az embernek” tartja a régi sztyeppei mondás. Az őstáj szépsége, a türk feliratok székely rovásírás jellege, a várakozás, hogy láthatunk-e majd vadlovakat - valóban hallgatagságot hozott közénk a déli órákra.


Hangaj-hegység.

Nyugatról közelítünk a Husztáj Nemzeti Parkba, sofőrünk az egymással párhuzamban futó megannyi keréknyom közül az egyik balszélsőben halad. Itt évezredek óta ilyen a főút. Szárazságban porol, esőben ragad. Az egyre nagyobb számban megjelenő gépkocsik „vegyes közlekedés” szerint haladnak, vagyis a jobb, vagy baloldalon egyaránt. A sztyeppén óriási a hely, mindenki talál magának „sávot”.
Már készül egy betonozott főút Ulánbátor közelsége miatt (már csak 250 km-re vagyunk a mongol fővárostól, s ez itt nem távolság), de a sokszázezer kilométernyi úthálózatot sohasem lehet- és nem is kell európai módon lefedni.


Új főút

A végtelen sztyeppén néhol pásztorokkal találkozunk. „Lovukhoz nőve” terelik nyájaikat, megszokták, hogy az időjárástól függetlenül a nyájnak vonulnia kell.
 

Terelés


A nemzeti park bejáratához közeledve lassan elered az eső. „Jó ez így…” mondja mongol kísérőnk, „…köszönjük, hogy esőt hoznak” teszi még hozzá. Szavaiból kiderül, hogy itt, világunk egyik legszélsőségesebb éghajlatú pontján, igazi kincs a csapadék.

A Husztáj Nemzeti Park

1986-ban egy nemzetközi kutatókból álló csoport 15 különböző belső-ázsiai helyszínt vizsgált meg, a legmegfelelőbb helyszínt keresve a vadlovaknak. A legfontosabb szempontok közé tartozott az egész éves vízellátottság (állandó, tiszta vizű folyók); gazdag legelők; ligetes sztyeppék; illetve a más növényevő vadállatok jelenléteBejárat

Az egészséges populáció létrehozásában a természet fontos szerepet szán a ragadozóknak (!), tehát fontos volt az is, hogy a takik körül megfelelő számú farkas és hiúz éljen. A Husztájban minden feltétel megközelítette az ideális mutatókat, ezért esett erre a vidékre a választás. A nemzeti park a mongol sztyeppe és a Hentij-hegység találkozásánál terül el. A mongol kormány 1993-ban nyilvánította a területet speciálisan védett zónává.

Hustai NP

A „husztáj” szó jelentése „a nyírfáknál” azonnal világossá teszi, hogy a magasabb, nyereg közeli oldalakon található nyíresek voltak a vidék névadói. A bejárat előtt néhány kilométerrel még zölddel fedett homokdűnéket is találunk, de egyre feljebb haladva ligetes, hosszú füvű sztyeppévé alakul a táj.
 

Hustai dűnek
 

A hegyvidéki legelők tökéletes életkörülményeket nyújtanak lovaink őseinek, a legendás takiknak. A vadlovakon kívül 45 emlősfajt, 217 féle madarat, 16 különböző halat és több száz különböző rovart tartanak nyilván a kutatók. Az emlősök között számos veszélyeztetett faj talál itt menedéket, mint pl. a mongol gazella, vörös szarvas, szibériai vadjuh, szürke farkas, hiúz és a tarvaga (mongol mormota). A parkban 60 fő dolgozik, a kutatók mellett parkőrökkel és kisegítő személyzettel.

Hustai sztyeppe

A világhírű vadlovak a világ minden pontjáról vonzanak természetvédelem- és vadmegfigyelés- orientált érdeklődőket, így annak ellenére, hogy a terület UNESCO bioszféra rezervátum, a Husztáj hegyi sztyeppéi nem zárt területek. A nemzeti park bejáratánál az információs iroda és kiállító terem mellett, 35 db jurtából álló látogatóbázist nyitottak, ahonnan parkőri kísérettel terepjárós, illetve lovas „vadlónéző” túrákat lehet tenni. 2010 nyarán 21 különálló taki nagycsaládot tartottak már nyilván, összességében 250-et meghaladó egyedszámmal. A visszatért vadlovak örömtelien szaporodnak, immár a harmadik vadon született generáció tagjai cseperednek fel.
 

Vadlovak

A taki (Equus ferus przewalskii)
Az eurázsiai sztyeppe nyugati vadlovai, a tarpánok kihalása után, a XX. századra már csak Mongóliában és Kínában maradt fenn néhány ménes „minden lovak őseiből” az apró, de erőteljes fizikumú takikból. A cári szolgálatban álló, lengyel származású Nikolaj Michajlowicz Przewalski tábornok 1881-tudósított először a mongóliai vadlovak létezéséről, de számuk a századfordulótól itt is rohamosan csökkenni kezdett. Az utolsó taki ménest 1967-ben látták, majd 1969 ősze után már egyetlen példányt sem sikerült megpillantani. Így a utolsó vadló is eltűnt az ázsiai sztyeppéről.

1900 körül 15 Przewalski lovat (a taki általánosan elterjedt neve, úgyanúgy, mint a dzsungáriai ló vagy a mongol vadló) fogtak be és szállítottak európai állatkertekbe. Közülük 9 egyedtől származtak azok a takik, melyeket a Rotterdamban életre hívott Foundation for the Preservation and Protection of the Przewalski Horse alapítvány szakemberei választottak ki az „újrakezdéshez”. A rotterdami alapítványt a holland Jan és Inge Bouman hozták létre 1977-ben, munkásságukkal örökre beírva nevüket a „vadlovak Világtörténelmébe”. A különböző európai és amerikai állatkertekből házasított takikból az első 16 „új honfoglalót” 1992-ben engedték szabadon a Husztáj Nemzeti Parkban. Az első hullámot további betelepítések követték.

A takik „talaj színe” tökéletes rejtő-szín a sztyeppén. Habár a mai ragadozók igazán csak a fiatal- vagy legyengült egyedekre jelentenek veszélyt, a távoli múltban a zebrákhoz vagy az antilopokhoz hasonlóan csak a lehető legtökéletesebb rejtő-színnel rendelkező egyedek élhettek tovább.
 

Hol vannak?
 

A mai távcsövek segítségével könnyebb észrevenni a vadlovakat, illetve ugyanúgy, mint a szavannák állatai, ők is hozzászoktak a járművek vagy a lovasok jelenlétéhez. (Az afrikai szafarikon az impalák, gnúk vagy zebrák sokszor közelebb engedik magukhoz az embert, mint ezek a vadlovak…)

Vadló-lesen

Az alacsony (120-130 cm marmagasság) takik izmos, köpcös és határozottan erőteljes állatok. Tömegük ritkán haladja meg a 300 kg-ot. Szőrzetük a ménesben tartott, apró mongol lovakéhoz hasonlóan, nyáron rövid, télen azonban „medvebunda szerűen” vastagra nő. A domináns csődör és vezérkanca irányításával mozgó nagycsaládok napi 5-10 km távolságot tesznek meg a sztyeppén, folyamatos legeléssel. A napi ivás nélkülözhetetlen számukra, ezért mindig a patakokhoz, tiszta vizű itatók közelében kell keresni őket.
 

Itató

Az éjszaka folyamán „védelmi kört” alkotva átlag 4 órát alszik a ménes, a domináns csődör szagjelzésekkel biztosítja területei határát. A taki inkább háremét őrzi, mint territóriumát – ezért a territóriumok folyamatosan változnak.

A „lósors” fintora, hogy a vadlovak természetes körülmények közötti viselkedését elsősorban a musztángokéhoz (Észak-Amerikában elszabadult spanyol lovak), illetve az ausztráliai és namíbiai elszabadult lovakéhoz hasonlítják. Mára a félvad körülmények között tartott takik száma meghaladja az 1.500 egyedet, új jövő nyílhat a további visszavadítási törekvések előtt.

A festői Husztáj Nemzeti Park az a bölcső, ahol az ember újra teremtette a megjelenése előtti világot. Azok, akik választ keresnek a kérdésre - Milyenek voltak a lovak nélkülünk, a sok évezrednyi szövetség előtt? – a Husztáj sztyeppéin találhatják meg, élhetik meg a választ.
 

* * *

Szöveg: Gőgös Norbert
Kép: Tószegi Zsuzsanna
Dr. Tarjányi József


 

pl. Ciprus, Bécs, Balaton stb...
Indulás ideje:
Naptár

Utazási ajánlatok

» Mongólia - Körutazás Dzsingisz kán országában - 9 nap
» Mongolia - 9 nap
» Mongólia: Dzsingisz Kán nyomában - 10 nap

Cikkeink

» A kumisz: néhai életünk itala - Gőgös Norbert

Utazások

» Schneeberg kirándulás - 1 nap
» Alacsony-Tátra: Csúcstúra a Király-hegyre (1946 méter) - 1 napos túra
» A Kis-Fátra legmagasabb csúcsa és főgerince - 1 nap
» Szlovák Paradicsom – Hernád-áttörés - 1 nap
» Alacsony - Tátra főgerinc, Gyömbér - Chopok - Dereše - 1 nap
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!