Ízek, Imák, Szerelmem Nyugat-Dunántúl, harmadik rész: Sopron

Kőszeg elhagyásával veszem fel a történet fonalát, ahonnan Sopronba indultam. Ma már a határok eltörlése miatt talán egyszerűbb lenne Ausztrián át eljutni oda, de én maradok a klasszikus hazai útvonalon, mivel így útba ejthettek egy gyönyörű templomot, mégpedig a Sopronhorpácsit. Aki erre jár, annak bűn lenne kihagynia több ok miatt is. Egy nagyon szép XII.századi román stílusú templomról van szó, amelyben a 24 méter magas toronyban négy harang lakik. A legnagyobb, amely minden délben megszólal, az öt mázsa nyolcvannyolc kilós Szentháromság harang. Emellett a régióban egy izgalmas kezdeményezést is útnak indítottak, mivel mostantól a nyitott templomokat nem csak úgy érik el, hogy elkérhetőek a kulcsok, hanem a "kulcsok őrei" be is mutatják, előadást is tartanak róla, ha kíváncsiak vagyunk rá. Ott jártamkor olyan szerencsém volt, hogy még a lelkésszel is sikerült találkozni, mivel épp egy esti koncertre készülődtek.

Sopronban járva van egy-két hely, amit szinte kötelező felkeresni, mert extra élmények érnek ott. Ezek közé tartozik a Harrer Csokoládéműhely is, ami nem csak az ott készült édességek elfogyasztása miatt marad emlékezetes, hanem mert bemutatót is tartanak, ahol beleshetünk a "gyártósorokba" és nem csak megmutatják a csoki készítésének részleteit, hanem meg is kóstolhatjuk a különböző "fázisban" lévő termékeket, és azt hiszem a welcome-drink, ami pezsgőbe ágyazott citromos csoki volt..., az örök emlék marad.
Eltelítődve az édességgel a szállásom felé mentem, ami szintén egy nagyon különleges hely, a Sopronbánfalvi Kolostor. Bár valószínűleg a többségnek a filmek zord zárkái jutnak az eszébe, itt ennek nyoma sincsen, mert már a kor és a kolostor céljainak megfelelően alakították ki minden kis részletét. Ezáltal létrehoztak egy Európában különleges kincset, egyben a legalkalmasabb helyek egyikét a tisztán kikapcsolódást, avagy rövidebb-hosszabb elmélyülést, lelki-szellemi kiteljesedést igénylőknek. Egy rövid sétát tettem az épület belső kerengőin, majd a város felé vettem az irányt, hogy a testi és lelki feltöltődést követően egy nagyszabású vizuális élménnyel tegyem teljessé a napot, tudniillik pont aznap lépett fel a Sopron MKB Arénában a Budapesti Operettszínház az Abigél című musicallel. Nem mondom, a látványos előadás után éjjel nagy volt a kontraszt, amikor visszatértem a csendes "zárkámba".

Utolsó nap korán keltem, hogy még a reggeli mise előtt megnézhessem a gyönyörű Sopronbánfalvi templomot is, ami a kolostor mellett van, és hogy egy kisebb sétával felfedezhessem a környéket is. Természetesen ha már itt jártam, úgy éreztem hogy csak úgy tehetem teljessé a hétvégét, hogy Sopron már sokakat elbűvölő belvárosát is ismét, sokadszorra körbejárjam, és rájöjjek, hogy megunhatatlan a hangulata. Hazafelé az autópályán pedig boldog mosollyal bámultam az elsuhanó táját, és örömmel gondoltam rá, hogy egy tartalmas hétvégét sikerült eltöltenem Nyugat-Magyarországon.