A Halál Völgye - Death Valley Nemzeti Park

A Halál völgye - vagyis a Death Valley - mintegy 14000 négyzetkilométeren fekszik Kalifornia és Nevada határán, és ezzel a terjedelemmel meg is szerezte az USA legnagyobb nemzeti parkja címét. A névválasztás nem a véletlen műve, ugyanis ebben a forró katlanban minden a túlélésről szól.

Death Valley nem más mint egy hegyekkel körülvett hatalmas természetes kemence, ahol nyáron gyakran emelkedik 50 fok felé a hőmérséklet, próbára téve minden nemű életet.  A 57 fokos meleg rekordját egyedül a Sahara döntötte meg (57.7C) és ezzel ugyan, ha nem is a világ, de Amerika legforróbb sivatagává lépett elő a Death Valley. Egy újabb rekord, ha még valaki számolná... Mivel a nyári hónapokban itt extrém hőmérsékleti viszonyok uralkodnak, ezért mi a Márciust választjuk remélve hogy még nem fűtöttek be nagyon az égiek, de tévedünk... A déli órákban már 35 fokot mutat a hőmérő, és még mindig melegszik az idő. Ezek a szélsőséges körülmények ellenére is különleges látványt nyújt a tavaszi sivatag, kifejezetten a légkondis autó kényelméből.

Kényelem ide vagy oda a Mosquito flat homokdűnéinek nehéz ellenállni, így rövid sétára indulunk, amiért el is nyerjük méltó jutalmunk. Félreértés ne essék, nem találunk kincsesládát a homokba rejtve, de a tavasz itt igazi bónusz és a virágzó sivatag vidám látványával ajándékoz meg minket. Sárgába öltözött bokrok mutatják, hogy létezik egy kevésbé kíméletlen arca is ennek a gyilkos sivatagnak. Nem visszük azért túlzásba a sétát, hogy tartalékoljuk az energiánkat és már haladunk is tovább a Scotty Castle felé, ami egy igen furcsa színfolt a park északi csücskében.

Ha egyetlen szóval kéne jellemeznem a Scotty Kastélyt, a szürreális épp megfelelő lenne. Az egész völgy egy futurisztikus sci-fi forgatási helyszínére emlékeztet, és valahogy sehogy sem illik ebbe a Star Wars hangulatba egy mediterrán stílusú luxus palota buja pálmaligettel körülvéve. Felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon kinek jut eszébe egy ilyen pazar hétvégi nyaralót felépíteni a legforróbb sivatag közepébe? Mindenesetre mi hálát adunk az enyhülést adó pálmafákért, még ha csak rövid időre élvezhetjük is az árnyékukat. Majd újabb ¾ óra autókázás következik keresztül a forró sivatagon, amit monotonnak semmiképp nem jellemeznék. Mellettünk színes sziklák, és fehér homokkő dombok váltakoznak olyan érzetet keltve mintha egy másik bolygón utaznánk, és csak a szemből érkező biciklisek látványa zökkent vissza a valóságba, hogy még mindig a Föld bolygón járunk. És megint jön is a kérdés: biciklivel? Majdnem 40 fokban? Emelkedőn felfelé? Komolyan? Ez már nekem sok, de azért elgondolkodunk hogy lehet hogy mi vagyunk túl puhányok(?)

A Furnice Creek-en keresztül haladva megállunk az egykori borax bányánál, azaz a bánya maradványainál, hogy a Death Valley történelmi aspektusát is megismerjük. Megtudjuk, hogy próbálkoztak itt aranyásással, ami nem sok sikert hozott, majd hamarosan kiderült hogy bóraxban viszont igen gazdag a terület, így évtizedeken keresztül folyt a kitermelés ilyen embertelen körülmények között. 

Szöveg és képek: Kiss Juditka

A cikk folytatásáért és a képekért kattints ide!