Mosdós
Kaposvár és Dombóvár között fekvő település megközelíthető a 61. számú útról. A legközelebbi vasútállomások - a Dombóvár-Gyékényes vonalon - Nagyberki és Báté.
A település déli határában időszámításunk előtti leleteket tártak fel, a Nagyberkivel határos Szalacska-hegyen volt a kelta kézművesség dunántúli központja. Oklevelekből 1550-től követhetjük nyomon a település történetét. A török időkben - a többi környező településhez hasonlóan - ez a falu is elnéptelenedett. A betelepülést elősegítendő, a földbirtokosok különféle kedvezményekben részesítették az ideköltözőket. A népességszám növekedésének egyik bizonyítéka, hogy a katolikus egyház 1735-ben már iskolát tartott fenn. A XIX. század végén megtelepedett Paulai Szent Vincéről elnevezett női szerzetesrend 1948-ig gyermekintézményeket (óvodát és iskolát) működtetett, egykori kolostorukban ma óvoda működik. A XIX. századtól a falu jelentősebb birtokosai az őrgróf Pallavichini és a gróf Schmidegg családok voltak.
Az egykori Pallavichini-kastély ma egészségügyi intézményként működik, így nagyon sokan dolgoznak itt a mosdósi és a környékbeli lakosok közül. A kórházhoz általános iskola is tartozik, ahol a tanulmányi követelményeket a gyermekek betegségének súlyosságához igazítják. Az intézet az elmúlt évtizedekben számos országos és nemzetközi tudományos tanácskozást szervezett, s ilyenkor nagyon sok vendég érkezik a településre.