Nagyberény
Közúton Siófoktól a 65-ös főúton délre haladva, majd Som község központjában kelet felé fordulva közelíthető meg Nagyberény.
A Siófok-Kaposvár vasútvonalon állomása is van.
Külső-Somogy keleti szélén három megye, Somogy, Fejér, Tolna határán fekszik a falu. A település környékén egymást követő dombhátak és a Balatonnal párhuzamos, széles völgyek sorakoznak. Az ezüst hársas, bükkös és cseres-tölgyes erdei vadban gazdagok, a napsütötte völgyek, domboldalak kedvező feltételeket biztosítanak a szőlőtermesztéshez, a szántóföldi és kertészeti kultúrák műveléséhez.
A település neve először a Szent László által a veszprémi püspöknek kiállított adományozó levelében fordul elő. Ma már ismert az is, hogy Szent István Koppány lázadásának leverése után a besenyőkkel rokon, harcos, berény törzseket telepített birtokhatárainak védelmére, így ide is. Eszerint már 998-ban létezett a település. Az újabb korban, elsősorban építkezések során előkerült régészeti leletek - csontvázak, használati eszközök - avar és késő római kori jelenlétre utalnak.
Nagyberénynek már 1232-ben Szent György tiszteletére emelt temploma volt. A szőlőtermesztésnek csaknem ugyanilyen régi múltja van. A tatárjárás után fejlett szőlőművelési tapasztalatokkal rendelkező telepesek jöttek ide, boraik távoli vidékekre is eljutottak. A veszprémi püspök például Budán is mérette az innen származó tizedborait.
Már a török hódoltság idején református egyházat alapítottak, ám a későbbi korban a vallás üldöztetése miatt, a templomot lebontották. A református egyház 1801-ben alakult újjá.