Kékesd

Az 1290-es évhez kötődik az első írásos emlék, az esztergomi Káptalan egy levelében. 1387-ben, de még 1542-ben is Tótkékesként említik. A középkorban a pécsváradi apátság birtoka volt.

A Zengő hegység alján fekszik, a geresdi dombság egy részeként völgybe ékelődve. A völgy része a Karasica és a Kékes patak keleti oldalról. A felszín erősen tagolt, dombos-völgyes hátság. Határos községek délről Szellő, nyugatról Erzsébet, északról Pécsvárad, Nagypall, Fazekasboda, keletről Geresdlak, Maráza.

Az itteni népesség elmagyarosodása a századfordulón rohamos léptékkel hódított tért. Ennek az első szellemi atyja Merkle Adolf tanító, aki 1908-ban halt meg, emlékét még ma is őrzik e községben. Őt az 1910-es években Böringer Izidor követte. A nehéz körülmények ellenére maradandó nyomot hagyott a falu szellemi életében. Utánuk következett a falu legemlékezetesebb tanítója Merkle Adolf fia, Merkle József, akinek a kulturális fellendülés köszönhető. Fellendült a népművelés, színjátszás és a híres énekkar - mely 1932-41 között működött - amely országos versenyeken és megyei rendezvényeken nagy sikert aratott.