Bükkösd

A település megközelíthető közúton: a 6. számú főúttól a Cserdin át vezető bekötőúton, vagy vasúton: a Pusztaszabolcs-Pécs vonalon.

A mai Bükkösd három település egyesítéséből jött létre. 1950-ben a völgy keleti oldalán fekvő Megyefa, majd 1979-ben az elnéptelenedő Gorica csatlakozott Bükkösdhöz. 

A környék völgyrendszerét nagy földmozgások, tengeri lerakódások, vízmosások alakították ki. A mészkőrögökkel és agyaghátakkal övezett Bükkösd ennek köszönheti kőbányáját. Említést érdemel a goricai vörös mészkő és a XIX. század közepén már ismert zöld márvány. Mivel a Bükkösdi-víz a Zselic keleti határa, így az egykori Bükkösd a Zselichez tartozik, míg a hozzácsatolt Megyefa a Nyugat-Mecsek része.

Bükkösd neve viszonylag későn, 1448-ban bukkan fel írott forrásokban, Naghbekes alakban. A magyar bükkös, bükkerdő jelentésű főnévből alakult ki. A Megyefa helynév a Megyefalva név rövidült változata. Gorica neve 1542-ben még Erdi volt. Bükkösd neve ekkor Bykesd változatban fordult elő. Az Erdi nevet a betelepülő délszlávok cserélték fel Goricával, a magyar név átfordítása révén, amely szintén kis erdőt, erdőcskét jelent. A török hódoltság végére mindhárom egykori falu területe lakatlan pusztává vált, az 1700-as években magyarok, majd németek telepedtek itt meg. A mai Bükkösdöt a XVIII. századtól a Horváth, a Petrovszky majd a Jeszenszky családok birtokolták.

Az itteni emberek számára elsősorban a mezőgazdaság és a bánya jelentette a megélhetést. A szaporodó hétvégi házak mutatják, hogy napjainkban fellendülőben van az idegenforgalom is.