A Mont Blanc megmászása-fizikai felkészülés

A hegymászás nem teremsport- felkészülni rá sem zárt helyen ajánlott. A Mont Blanc egy erőt próbáló, fárasztó túra- érdemes felkészülni az ott ránk váró nehézségekre. Ha a fáradtság és az izomláz már nem akadályoz többé céljaink elérésében- akkor kezdhetünk pakolni. Már régóta problémának látom azt a hibás elképzelést, ami napjaink vásárlás központú és anyagias megfontolások által vezetett szemléletmódjából fakad. Mivel a szolgáltatóipar a kalandkeresésbe is beszivárgott, sokan azt gondolják egy egy meghirdetett túráról, hogy ez is egy pár divatos cipő, vagy nagyon lapos tévé: ott lóg rajta az árcímke, így elég csak kicsengetni a lóvét és már tolhatom is hazafelé. Ebben nekem is személyes felelősségem van, így hát kötelességemnek érzem, hogy eloszlassam ezeket a tévhiteket. Egy Mont Blanc csúcsmászáshoz, egy Everest alaptábor túrához, de még egy sima gyalogtúrához is rengeteg körülménynek kell stimmelnie. Az időjáráson nem javíthatunk, maximum tudomásul vesszük erejét, a felszerelésen és a saját hozzáállásunkon illetve fizikai állapotunkon viszont nekünk kell javítanunk. A magas hegyekben ez a két, rajtunk álló tényező tudatos alakítása nem pusztán ajánlott- egyenesen kötelező. A felszerelésre egy későbbi bejegyzésben térek ki, a fizikai és lelki felkészülés mai szentenciánk témája. Fontos kijelentés: ha nem hoztad magad formába, inkább el se indulj! Megspórolsz magadnak egy kudarcot, a többieknek egy lemaradással hátráltató tényezőt. Gyakran látom, hogy olyanok vágnak bele meredek kalandokba, aki annyira sem tisztelik a hegyeket, hogy előtte rendesen felkészüljenek az ott rájuk váró erőkifejtésre. A sport nem egy kifelé mutatható villogás, mint oly sok minden félresiklott korunkban: ez egy folyamatos és tudatos rendszer, egy fejlődés, ami végül elnyeri méltó jutalmát, egy út, ami sok dicsőséges állomáson keresztül vezet el a kitűzött célokhoz. Belső ösztönzés, és magunk határainak kitágítása, az újabb és újabb eredmények elérésének mámora, értelmetlen napjaink célja, mederbe terelője is lehet- igazi érték. Ha nem tudsz lefutni egy Margit-szigeti kört vagy 5 kilométert 40 percen belül, nem vagy még képes reggeltől estig, hátizsákkal a vállaidon gyalogolni, el se indulj ide. Nem az a lényeg, hogy egyre gyorsabb legyél, ez csupán a fizikai fejlődésed mércéje: az kell, hogy kitartó és folyamatos, hosszú távú igénybevételre készülj. Ilyenkor nem is az izmok ereje a döntő: az akaratod, az elszántságod, a lelki erőd és kitűzött cél elérését szem előtt tartó kitartásod segít elérni azt. Erre legjobban hosszú erőkifejtéssel lehet: jó a futás, de csak megfelelő terepen(semmiképp sem aszfalton) de még jobb a túra, hosszú bringázások, úszás. A cél, hogy minél több izmod mozogjon, szokd a hátizsák súlyát, alacsony pulzusszámon végezz hosszú erőkifejtést. Így teszel szert kitartásra, egészséges keringésre, nagy tüdőkapacitásra, így tanulod meg beosztani az erődet. A Hegyen minden nap fel kell kelni korán, össze kell pakolni, ki kell menni a hidegbe, és gyalogolni kell, aztán másnap és másnap is. Felfelé. Közben odafigyelni magadra, a társaidra, fokozott elővigyázatossággal és éberséggel mindent újra és újra ellenőrizni. Ez a koncentráltság felébreszt félálomban töltött mindennapjaink kómájából: nem rutinszerű a tevékenységünk, jelen kell lennünk a pillanatban, testük minden idegszálával felkészülni az esetleges váratlan helyzetekre- ez a figyelem szellemileg is fárasztó, meglepő érzés átélni annak, aki először találkozik vele. Erre is készülni kell, előre elhatározni, hogy bármilyen nehézség vár, tovább indulunk, vagy meghozzuk az ésszerű és a körülményeket elfogadó, alázatos döntést, ha visszafordulásra kerül a sor. A lényeg tehát, hogy folyamatos és idejében elkezdett, egyre magasabb kihívásokkal emelt szintű felkészülést igényel a Mont Blanc megmászása. Eleinte itthoni edzésekkel, hétvégi túrákkal, egyre hosszabbakkal és meredekebbekkel kell készülnünk, majd részt vehetünk néhány teljesítménytúrán is: bár elvből kerülöm az ilyen jellegű tömegrendezvényeket, az eredmény dokumentálása, a rövidülő szintidők és egyre kevesebb fáradtság érzése továbbvezet az úton. Majd jöhetnek a hegyek- meglepő érzés lesz a Kárpátokban vagy az Alpok alacsonyabb régióiban túrázva, milyen is egy 1500 méteres szintemelkedés egyetlen délelőtt alatt: de erre az élményre is szükség van. A havas-jeges terepen megszervezhető technikai felkészülést a szükséges felszerelés elemző résznél tárgyaljuk. Ha ez is megvan, akkor bizony nincs más hátra: eljöhet a pillanat, hogy a legmélyebb hódolattal a Fehér Hölgy színe elé járuljunk... Még valami- a felárcímkézett kalandok erőlködés nélküli elérhetőségének tévhite mellett egy másik folyamatot is látok kialakulni. Azokat érinti, akik éjt nappallá téve robotolnak a munkahelyükön, de közben ellenállhatatlanul szomjazzák az adrenalint, vágynak az izomláz égető mámorára. Na, szerintem az, hogy öt napot a billentyűzet fölé görnyedve ülök, majd hétvégén szétszakítom magam, sokkal károsabb, mint ha a tévé előtt tespedve csipszet tömnénk az arcunkba egész nap. Sportsérülések, túlerőltetésből származó gondok, porckopás, ízületi problémák kísérik ezt a folyamatot. Tudom, valamiből élni kell, de a tudatosság és a folyamatosság nagyon fontos a sportban is: az életvitel részét képező mozgás jó eséllyel óvja meg az egészséget, az ebből származó kondíció pedig nagy segítségünkre lesz a Hegyen felfelé kapaszkodva, az őszinte mosolyhoz.