A Balatontól a Dráváig terjedő, a Duna és Zalaapáti közötti vidéken a síkság, a dombság és a hegyvidék váltakozik egymással. Legnagyobb részében azonban ″ezernyi völggyel tagolt dombság″ ez a régió.
Dombok között
Belső-Somogy észak-déli irányban elnyúlva helyezkedik el a Balaton és a Dráva között. Kialakulásában nagy szerepe volt a területén egykor átfolyt Dunának és mellékfolyóinak, amelyek vastag hordalékot terítettek le itt. Miután a folyók új folyásirányt vettek, Belső-Somogy hordalékkúpja - jelentősebb víz nélkül maradván - száradásnak indult. A jégkorszak (pleisztocén) elején fújó erős szelek a finom homokot mozgásba hozták, és jellegzetes futóhomokfelszínt alakítottak ki. Kevésbé köztudott, hogy a Kiskunság és a Nyírség mellett Somogyban is jelentős homokterületek vannak. A homokmozgás a csapadékos időszakok beköszöntével megszűnt, a korábban kialakult homokbuckák pedig lassan lekoptak és alacsonyodtak.
Külső-Somogy szinte teljes egészében lösszel fedett, tagolt dombság. Először még fenn vagyunk a dombtetőn, a következő percben mély völgyben találjuk magunkat - ahol gyakran patak csörgedez. Többségük útját elrekesztve víztározót, halastavat hoztak létre - a pecázók örömére. Nyugati részén az észak-déli irányú hátak kifutnak egészen a Balaton-partig, sőt, a kutatók kiderítették, hogy a tó medrében folytatódnak, ott már vastag iszappal fedetten. A táj keleti része változatosabb: aki "hullámvasutazni" szeretne, annak érdemes végigautóznia északról, Szántód felől délre, a Kapos-völgy irányába! A nagy lösztáblák tetőcserépszerűen helyezkednek el: a meredek északi perem előtt, a völgyekben patakok csobogása hallatszik, köztük a történelemből ismert Koppányé. Külső-Somogy keleti fele a Sió völgyére lejt, ott változó szélességű, majdnem sík a vidék.
A táj tagoltságából adódóan Külső-Somogyban sok a meghitt hangulatú kis falu. Némelyek sajnos elnéptelenednek, mások lassan ébrednek Csipkerózsika-álmukból. Különösen jellemző ez a Balatonhoz közeli településekre. A tótól néhány kilométerre már nincs nagy járműforgalom, sorra nyílnak a vendégváró falusi porták és panziók.
A Kapos-völgy a Föld kőzetburkában ébredő belső erők eredményeképpen alakult ki. A jégkorszakok idején formálódott folyóvölgy markánsan elválasztja a tőle északra és délre elhelyezkedő tájakat. A meredek hátak és a szűk völgyek a Kapostól délre elterülő dombságra a legjellemzőbbek.
A Zselic területe romantikus vidék. Még ma is sok megmaradt a betyárjárta erdőkből. Itt az alacsony dombságon is szép bükkösök és gyertyános-tölgyesek élnek. A völgyekben megbúvó falvak természeti környezete érdekes lehet az ideérkező vendégeknek. A Vitorági-erdő szélén a virág mindig friss Pali betyár sírján. Ki ne hallott volna az ibafai pap pipájának történetéről, vagy éppen a török ellen hősiesen küzdő Zrínyi Miklós szigetvári cselekedeteiről? Dél-Dunántúl gyalogos túrázóinak egyik kedvelt terepe a Zselic.
A Zselictől keletre-északkeletre helyezkedik el az ugyancsak szabdalt felszínű Völgység és a Tolnai-hegyhát. Előbbi neve sok mindent elárul felszínéről. Völgyeiben ugyancsak kicsiny falvak lapulnak, megőrizve az egykori életmód számtalan emlékét. A hegyhát elsősorban lösszel borított. Nyugati és északi pereme meredeken emelkedik a Kapos völgye fölé. Egykori erdeinek helyét sokfelé szőlőültetvények foglalják el. A lösz itt nagy vastagságot ér el, sok helyütt átnedvesedve megcsúszik, suvad. A puha, de mégis állékony kőzetben a helybeliek előszeretettel ástak különféle rendeltetésű lyukakat. A legkisebbeket pincének, veremnek használták, a nagyobbakban laktak, vagy az állatokat tartották. Ahol annak idején Petőfi négyökrös szekere ballagott, ma még kevés az idegen, pedig a hangulatos falvak kellemes időtöltést ígérnek.
A Siótól délre elterülő Szekszárdi-dombság meredek, löszös domboldalain kiváló szőlőkultúra alakult ki, a szekszárdi kadarka messze földön híres. A tolnai megyeszékhelyhez közel eső terület turistaútjai is látogatottak; a Sötét-völgy, vagy éppen Szálka környékének idegenforgalma jelentős.
A Mecsek és a Villányi-hegység
A Mecsek fő tömege északon alig észrevehetően emelkedik ki a Baranyai-hegyhát ugyancsak dimbes-dombos vidékéből, déli oldala viszont meredeken szakad le a Pécsi-síkság alacsonyabb szintjére. Főként a földtörténet középidejében leülepedett mészkő alkotja, de ennél idősebb kőzetek is megfigyelhetők a felszínen.
A Nyugati-Mecsek változatos, bizarr képződményei alakultak ki Kővágószőlős fölött. A Jakab-hegy szél és fagy alakította, érdekes sziklaalakzatait a nép alakjuk alapján "babásnak" nevezte el. Az itt élők a keményebb kőtömbökből készítették szerszámaikat, ezért a szerkő megnevezés. Képződésükkor a finomabb homok mellett nagyobb kavicsok és lekoptatott kőtömbök is leülepedtek. A szél és a jég érdekes sziklaalakzatokat alakított ki a Jakab-hegyen.
A jól karsztosodó mészkőben létrejött barlangok közül a legnagyobb az Abaligeti-barlang a Mecsek északnyugati részén. Ott főként a barlangi patak és a befolyó vizek oldódásos tevékenységét tanulmányozhatjuk, de néhány helyen szép cseppkőképződmények is kialakultak. A felszínen is érdekes karsztformák jöttek létre. Több helyütt, mint pl. az Abaligeti-barlang fölött, jókora dolinák vezetik le a felszínre érkező csapadékot a mélybe.
A tájképileg változatosabb Kelet-Mecsek legmagasabb pontja a Zengő (682 m). Legszebb részeinek védelmére hozták létre a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetet. Jellemzőek rá a sejtelmes fényviszonyokat létrehozó bükkös és gyertyános-tölgyes állományok, amelyekben ritka és védett növények is megélnek (majomkosbor, olasz müge, kaukázusi zergevirág). A szúrós és a lónyelvű csodabogyó a mediterrán hatásokat jelzi, hasonlóan a bokrokra felfutó pirítógyökérhez.
A Mecsek idegenforgalmában fontos szerephez jut a sikondai termálfürdő.
A Mecsektől délre, túl a szelíden tagolt Baranyai-dombságon a környező tájakból hirtelen emelkedik ki a kelet-nyugati irányú, főként triász és kréta időszaki mészkőből és dolomitból álló Villányi-hegység. Természeti értékei közül a legkeresettebb Harkány gyógyhatású vize. Sokan látogatnak el Villányba és Nagyharsányba, hogy megnézzék a hegység legmagasabb pontját, a 442 m magas Szársomlyót, megkóstolják a siklós-villányi borút kínálta borokat, vagy felkeressék az ország egyik legszebb karrmezőjét a hegy déli oldalán.
Szársomlyónak az élőlényei is figyelemre méltóak. A meredek délies domboldalon több, a mediterrán területeken honos növény és állat talált otthonra. Egyetlen élőhelye ez a magyar kikericsnek és a magyar méreggyiloknak. Ritka állata e tájnak a fűrészlábú szöcske, az óriás énekes kabóca és a haragos sikló.
Folyó menti síkságok
Folyóvizek töltötték fel és formálták síksággá a Dráva és a Duna menti területeket (Dráva-sík, Mohácsi-sziget, Tolnai-Sárköz), amelyek - természetföldrajzi szempontból - a Mezőfölddel együtt már az Alföldhöz tartoznak. Földtörténeti mércével fiatal képződménynek számítanak, még napjainkban is alakulnak, változnak. A vidék újabb vendégcsalogató látványosságai közé felsorakoznak a vízközeli helyek (Dráva mente, Gemenc), egyre többen fedezik fel a háborítatlan és nyugodt, tiszta környezet varázsát. A két folyó árterületén kialakult és még ma is fennmaradt ősi állapot megőrzésére hozták létre a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, amely egyre aktívabban vesz részt a védett területek turisztikai célú bemutatásában.
A Mezőföldön, a Dunántúli-középhegységből érkező patakok hordalékára a jégkorszakban vastag löszpaplan borult. Ennek vastagságáról képet kaphatunk Dunaföldvárnál, ahol meredek parttal szakad alá a Mezőföld a Duna medrére.
Dél-Dunántúl térképDél-Dunántúl cikkek
