Macedon kalandozások

Budapestről az esti órákban indulunk el hosszú utunkra. Este 9 órakor találkozunk a Hősök terén lévő homokóránál. Majdnem végig autópályán utazva Magyarországon, Szerbián és Macedónián át érkezünk meg Ohridba. Az éjszakát a buszon töltjük.

Az utazás után a reggeli fények Ohridban ébresztenek minket. A hosszú út fáradalmait egy pihentető hajóúttal felejtjük el az Unesco természeti világörökségként számon tartott Ohridi tavon. Már az elindulás is gyönyörű: Ohrid világörökség óvárosát, a szorosan épült házakat, a kolostorokat és a város felett ülő várfalakat látjuk a vízről. Megállunk Trepejcán a Magaro alatti picike halászfaluban, ahol utcák helyett lépcsők vezetnek a házak között. Majd Sveti Zaum kolostoránál kötünk ki, ahová csak hajóval lehet jönni. Napunkat Sveti Naumban zárjuk. A Fekete-Drim elképesztő forrása mellett, a tópart szikláján ülőkolostor egy csodavilág. A kolostor körül a fákon mókusok ugrálnak, az udvaron pávák illegetik magukat. Visszafele fürdőzünk a tó vizében. Este az óváros alatt, a Kaneo félsziget árnyékában jobbnál jobb helyi finom halételekkel ismerjük meg milyenek az itteni konyhai varázslatok. Szállásunk egy kolostor egyszerű de nagyon hangulatosan épületében lesz. Sveti Petka kolostor egy forrás felett, az erdőaljban megbújó épület varázslatos panorámával a városra és a tóra.

Reggel összepakolunk, majd Ohridi városnézés után elindulunk felfedezni a Galicica Nemzeti Park csodáit. Útközben a tóparton megállunk a Bay of Bones régészeti parknál. Őskori települést építettek fel itt búvárrégészeti feltárások alapján. A tópartról egy fantasztikus út vezet át Trepejcától a Prespa tóhoz átszerpentinezve a Galicica hegységen. Minden újabb kanyar egy csábító fotópont: nehéz kiválasztani hol igazán érdemes megállni. A Magaro csúcs alatti Lipova Livada hágótól 1600 méterről vágunk neki a Magaro 2250 méter magas csúcsának. Közepesen megerőltető terepen a pazar panoráma minden fáradtságért kárpótol, minden szusszanás egy új látvány. A csúcson mindenki megérezheti, hogy milyen madárnak lenni: lábunk alatt 2000 méterrel lejjebb hatalmas kék szőnyegként terül el az Ohridi tó és a másik oldalra nézve a Prespa vize csillan fel (686 méter szint, 7 km táv, kb. 3 óra gyaloglás). Hágótól már a Galicaca túloldalán ereszkedünk le, előttünk a Prespa tó tükröződik. Minden kanyarral egy más arcát mutatja. Szállásunk a tó közvetlen közelében Stenje településen lesz egy egyszerű vendégházban.

Reggel a legszebb fényekkel rövidebb fotóstúrára indulunk az ébredező halásztelepülésen. Itt mintha megállt volna az idő. Elképesztő ez az érzés és ami a legjobb az albán részen ez még csak fokozódni fog. A tó a lakatlan szigetek festői tava. Ezért egy hajós útra indulunk Golem Grad szigetére. A szigetre vezető út is csodás, a csónakból pelikánok és kormoránok csapatait láthatjuk, ahogy halásznak. A teljes nyugalmat érezhetjük meg: itt alig pár halászcsónakkal találkozhatunk, körülöttünk zöld hegyek zárják körbe a tó kékeszöld tükrét. A Golem Grad sziget vagy másik nevén a Kígyók szigete. Még aki tart is a hüllőktől, annak is látnia kell, mert a látvány elképesztő: a kígyók parton sütkéreznek, köztük a görög teknősök megszámlálhatatlan serege mászkál ide-oda. A szigeten található egy kis kápolna és egy elhagyott kolostor romjai. A kápolnában egy vendégkönyvbe lehet beleírni annak emlékét, hogy egy ilyen fantasztikus helyen is járt az ember. Visszaúton az esti nap újra átszínezi a tavat, minden narancssárga lesz és a hegyek feketék. Itt szinte megállás nélkül lehet mindig fotózni. Szállásunk a tó közvetlen közelében Stenje településen lesz egy egyszerű vendégházban.

Ébredés és egy finom reggeli után elindulunk. Utunk a tó partján kanyarog bámulatos kilátópontok váltogatják egymást. Hamarosan átérünk Albániába és lekanyarodunk a egy kis öbölbe Pusteç településre. Ez is egy pici halászfalu, de még elvarázsoltabb, mint a macedón oldal. A öböl közepén Mali Grad szigete emeli az amúgy is káprázatos látványt. Az út végig a tó partján vezet és hoz újabb és újabb csodákat. Apró domboldalban vagy a völgy aljában megbújó falvak, réteken legelésző nyájak, torzonborz pásztorszállások, nádasok ezernyi madárral, zöld erdők, melyeket fehér sziklák törnek meg néhol és a nyugodt hatalmas víztükör. Tópartról az út eltávolodik és hamarosan már Görögországban autózunk. A Kis-Prespa tó felett vezet végig az út, talán erről a szakaszról látszódik legszebben a Kis-Prespa egésze. Délután Psarades halászfalujában és környékén sétálunk. Felkeressük a sziklafalban megbújó kolostorokat, a sziklára mázolt szentképeket és megállunk a legszebb panorámát adó helyeknél, ahonnan megnézhetjük, hogyan futnak ki az apró halászcsónakok a vízre, hogyan keresik élelmüket a vízimadarak és a nappal hogyan változnak a fények is. Este egyszerű szálláshelyen közel a tóhoz töltjük az estét.

Másnap a Kis-Prespa tó ékszerét, az Agios Achillios szigetet fedezzük fel. Egy hosszú pontonhídon érjük el a tóban hosszan elnyúló szigetet. A hatalmas kolostorromnál szinte megérint az idő minket. Könnyű elképzelni, milyen lehetett sok száz évvel ezelőtt itt élni, mennyire csodás hely lehetett, annak, aki elmélkedni akart. Szigget végén, a legmagasabb ponton egy kereszt áll, ami pazar kilátópont. Innét a görög és az albán oldal is tökéletes kirajzolódik és megláthatjuk a Prespa tó másik szigetét, a Vidronisit az oldalában megbújó templommal. Innét Macedónia felé vesszük az irányt, a határt átlépve megnézzük Herakleia Lynkestis régészeti parkot. Az ókori görög romoknál a faragott oszlopok, az ámulatos mozaikok között sétálva utunk időutazásának egy újabb állomását érjük el. A Pelister lábánál található festői városban, Bitolában történelmi múlt újra visszaköszön: egy tucatnyi középkori és újkori mecset, mint az elhagyatott Ajdar Kadi Mecset, a Jeni Mecset, török bazár keskeny utcáival és sajátos építészeti elemeivel. Mindezek különleges hangulatot kölcsönöz a városnak, még Macedónia más helységeihez viszonyítva is egyedivé teszi. A napvégén, kanyargós utakon át a Pelister oldalában található Kopanki síterepen állunk meg és pihenjük ki magunkat egy csendes hotelban.

Egy jó erőt adó reggeli után a Pelister Nemzeti Parkban teszünk túrát. Ezen a napon mindenki maga találhatja ki mire maradt ereje, mivel szeretné eltölteni a napját. Lehet a hegyi falvakat és a Pelister lábánál megbújó ódon kolostorokat felfedezni vagy különböző nehézségű gyalogtúrákat választani a nemzeti parkban. A vállalkozó szelleműekkel a Baba hegység legmagasabb csúcsát, a Pelistert vesszük célba. A világon egyedülálló fenyőfajta, a Pelister fenyők árnyékából indulva, a sziklás részeken át egészen a Pelister csúcsáig hosszú túra vezet. A gyönyörű fenyvesek közül kiérve a gerincen haladó ösvény nehezebb terepéért mesés látképpel kárpótol. Hegyhátakon kanyargunk egyre feljebb, útközben egy fából összerótt kilátónál állunk meg pihenni és gyönyörködni a táj szépségében. A Pelister ormán lévő tvtorony mellől lenyűgöző kép tárul elénk: a Prespa tavat, Bitolát, a Galicica vonulatát láthatjuk. Innét már könnyebb terepen jutunk vissza a sícentrumhoz. A tvtoronyhoz felvezető ösvényen megyünk vissza. A csúcs alatt még egyszer kibukkan a Prespa tó tükre, ittt megállunk gyönyörködni. (910 m szintkülöbség, 16 km távolság, 7 óra gyaloglás) Este a hotelban pihenjük ki a nehéz napot. Utolsó esténken finom macedón borokat kóstolunk és a túra élményeit összegezzük.

Reggel összepakolunk, és útra indulunk. Hosszú hazaút első megállója a dohánytermesztéséről híres Prilep városánál lesz. Igazi balkáni város a maga érdekes, kicsit torzonborz utcáival. Prilep legérdekesebb látnivalója nem is maga a városkép hanem a kolostorok és a vár. Várhegy óriási gránit sziklái ölelésében megbújó Szent Mihály Arkangyal kolostor egy igazi ékszerdoboz: fafaragással díszített erkélyek, kőbe vésett motívumok, festett falak kápráztatják el a látogatót. A hegy alatt kanyargó utcán indulunk fel a Markovi Kuli ősi várához. A gránit hegy újabb és újabb sziklaformákkal varázsol el minket: mindjárt utunk elején a híres elefántszikla mellett megyünk el. Felérve a platóra, a hegy ormán lévő kereszt alól letekintve mintha térkép lenne az alattunk lévő város, körülöttünk óriási sziklák és a megmaradt falak meredeznek. Miután kinézelődtük magunkat újra egy újabb kolostort keresünk fel. Hosszú szerpentínezés után állunk meg a Zlato csúcs alatti Treskavec kolostornál. Amíg nem égett le Macedónia egyik leghíresebb látnivalója volt, de most még szomorú látványában is ámulatos hely. Prilepből elindulva már csak szusszanásnyi időkre állunk meg. Budapestre élményekkel gazdagon a késő esti órákban érkezünk meg.