Kubai figaró

Előfordul - ha az ember a latyakos februárt a Karib-szigetek, legnagyobb tagján, Kuba varázslatos szigetén tölti - hogy melege van a fejét koronázó hajzattól. Mibe keveredhet egy ilyen problémákkal küzdő egyén Trinidadban?

Kubát nehéz csak úgy bebarangolni. Az útjelző táblák, és a spanyol tudás hiánya miatt csak kevesen vállalkoznak arra, hogy igazán elmerüljenek ennek e vidám barakk mélységeiben. Ezért van az, hogy Havanna, Trinidad és Cienfuegos turistáknak mutogatott, hellyel-közzel rendbe szedett utcáiról kimerészkedve, igazán remek élményekben lehet részünk.Frissen facsart cukornád levet szürcsölhetünk a helyiekkel, bele sem gondolva abba a hosszú listába, amit a bádogpohár szélén tenyésző baktériumtörzsek tételes felsorolása képezne. Romos udvarokban, lepukkant 50-es évekbeli verdáknak dőlve hallgathatjuk a csak úgy a maguk örömére, és nem a turisták szórakoztatására zenélő, örökké vidám kubai matuzsálemeket. A napszítta, ráncos arcú öregurak talán még Commandante Che-vel és Camilo Cienfuegos parancsnokkal együtt lovagoltak be a Sierra Maestrából a városok imperialista iga alól való felszabadítására. Málló falú kifőzdékben ehetünk valami felismerhetetlen állagú, de jó ízű étket, kopott bárpultoknak támaszkodva hajthatunk fel egy pohár tüzes rumot - közben a poharak fogyásával egyre gyorsul az időutazás... De Trinidad, ahol kis történetünk játszódik, még a fejlettebb helyek közé tartozik: a legszűkebb belvárosát (az UNESCO pénzén) helyrehozták, lekövezték, kifestették - de egy sarokkal távolabb ugyanúgy folyik az élet és az utcán a szennyvíz, mint évtizedekkel ezelőtt. Itt történt, hogy Flórián megelégelte rakoncátlan hajzatát, és kitalálta: letolatja nullással. Igen ám, de ajándékbolton és éttermen kívül semmi értelmes helyet nem találtunk a kubai Szentendrében, így kicsaptunk a slumba. Már az első, huncut szemű és barnabőrű fiúcska, akinél a fodrász holléte felől érdeklődtünk, bevezetett a házába- majd ő megcsinálja a menő frizurát. Így is lett, letárgyaltuk az árat előre, majd Flóri elfoglalta a helyét a székben, kezdődött a móka. Nemsokára elterjedt a híre, hogy egy gringó itt nyiratkozik, így azonnal beugrott néhány amigó, Que vola asere? felkiáltással, ami kb. a "mi a pálya, tesó" szófordulattal egyenértékű. Miután megkopasztottak, utunkra engedtek - fülledt, mégis felejthetetlen délután volt. Súlyos párák szálltak a buja erdővel borított hegyekben, remegett a forró levegő az utcák felett, a porban koszos gyerkőcök kergetőztek - minden nagyon, de nagyon rendben volt. Íme a képek: