A Föld harmadik sarka alulról-A Mount Everest alaptábor

A Mount Everest- a Föld legmagasabb hegye, a világ egyik legnépszerűbb trekkingcélpontja, minden profi vagy amatőr hegymászó szívének megdobogtatója. Mára elérhető kereskedelmi expedíciók szervezésében, idén majd' annyian mászták meg, mint az elmúlt négy évtized alatt... Mi lehet halálos vonzerejének titka?

Az alaptábor elérése az egyszerű földi halandónak is sikerülhet, ha 8 napot egyfolytában gyalogol kisebb pihenőkkel Luklából Gorak Shepbe és tovább. A táborból nem látszik a hatalmas piramis, ami az év nagy részében orkán erejű szélfúvással ostromolt: így a környező hegyekhez képest meglepően kevés hó fedi. Az alaptáborban tavasszal igazi sátorvárost találunk: expedíciók lakó- és közösségi sátrai, orvosi és internet sátor, illetve egy igazi pékség is szolgálja a kereskedelmi expedíciók résztvevőinek 5300 méteren szokatlan kényelmét. A tábor felett magasodik a hírhedt Khumbu jégesés, amit minden szezon elején az "icefall-doctors"-nak nevezett különlegesen jó képességű mászó sherpákból álló csapat vesz kezelésbe: ők építik ki az ingatag pályát alumínium létrákkal és fix kötelekkel a  fizetős hegymászóknak, minden tavasszal sokuk életébe kerül a megszállott nyugatiak kényelmes útjának biztosítása.

Miért szeretné ennyi ember megmászni az Everestet? Talán mert megrészegítő őket az a tudat, hogy ha valaminek ára van, akkor azt elég kifizetni. A kereskedelmi expedíciók rengeteg szemetet hagynak a hegyen, és az oxigénpalackos mászást el sem ismeri a Nemzetközi Hegymászószövetség-mégis évről évre egyre többen vágnak neki a hegynek. A 8800 méter feletti magasság már bőven a halálzóna felett van, így a palackos mászás-bár az is hatalmas eredmény- technikai sportnak számít- de lássuk be, ez nem pusztán fizikai és szellemi teljesítmény. A palack nélküli mászás pedig nyugodtan nevezhető sikertelen öngyilkossági kísérletnek: már abban az esetben, ha túléli a kivételes képességű hegymászó. Ez a magasság ugyanis olyan mértékben ellenkezik az emberi élet alapvető feltételeivel, hogy hatalmas kockázatot vállal, aki mégis belevág a Föld harmadik sarkának tiszta és sportszerű meghódításába. Csak azoknak sikerül ez a kihívás, akik olyan mélyen, ösztönszerűen művelik a hegymászást, hogy még ebben az oxigénhiánytól csökkent tudatállapotban sem követnek el hibát: ezzel a hihetetlenül veszélyes kalanddal bizonyítják, hogy ők a legkiválóbbak közül valók. Honfitársaink közül messze a legesélyesebb az első palack nélküli mászásra a tragikus körülmények között elhunyt Várkonyi László volt, ki tudja, sikerül e erre a szintre jutni más magyarnak. A csúcspanoráma... Az egyszerű túrázók az alaptáborba tartva csak merengenek ezeken a kérdéseken. Nekik elég lentől megszemlélni a Hegyet, elcsodálkozva gigantikus méretein, és befogadni a több ezer méterrel feléjük magasodó csúcs dimenzióit-sikertelenül. Ez a sziklatömb annyival NAGYOBB mint bármi más, amit eddig láttunk, hogy képtelenség belegondolni valódi méretébe.  Talán csak a K2 kínál lenyűgözőbb panorámát a Concordia gleccser felszínéről szemlélve, ami még majdnem ezer méterrel nagyobb szintkülönbséggel káprázat el. Lehet, hogy elegendő csak innen felnézni egy ilyen havas óriásra, hogy belássuk, hol a helyünk és ebben megnyugodva térjünk vissza kényelmes és civilizált otthonunkba, lehet azonban a nehézségek fokozásának vágyától hajtva, csak akkor érezzük magunkat elégedettnek, ha fizikailag is fent állunk a világ tetején. Ha van erre elég saját erőnk és kitartásunk, akkor csak tessék, kezdődhet a felkészülés- de ha csak mások életének kockáztatásával menne mindez, akkor inkább maradjunk a kirándulásnál.