Velem
A Szent Vid-templom búcsújáróhely, de sokan ″zarándokolnak″ azért is a faluba, hogy megnézzék a ma is működőképes vízimalmot. A Szent Vid-hegy az őskor óta lakott, miként ezt az itt feltárt erődített telep maradványai is igazolják.
Fejlett fémfeldolgozó és fémműves technikára utaló, i. e. XIII-IX. századból való bronz és arany tárgyak tömege került elő báró Miske Kálmán 1896-1930 között végzett feltárásai során. A feltárások gazdagították a kelták betelepedéséről (i. e. IV-III. sz.) szerzett addigi ismereteket, és számos római kori érme, ékszer és agyagedény is előkerült, sőt, egy avar kori temető nyomait is felfedezték.
Tudható, hogy a Szent Vid az Árpád-korban is erődített hely volt, bár a vár első írásos említése csak a XIII. századból való Castrum Viti néven. A faluval együtt a Németújváriak birtokolták. A későbbiek során elfoglalta Frigyes császár, akitől Mátyás király vette vissza. Jurisich Miklós 1532-ben még a Szent Vid kapitánya címet viselte, de a vár ekkor már valószínűleg romokban volt. A hajdani sarokbástyára építtette Hilarian szerzetes az első remetelakot, ami a jelenlegi kápolna elődje volt.
A velemi Stirling-villában működött a II. világháború végén a Szálasi-kormány, s itt tartották 1944 decemberében az utolsó nyilas országgyűlést. E helyütt őrizték 1944. december 29. és 1945. március 19. között a Szent Koronát. A Stirling-villa ma továbbképzések, konferenciák helyszíne, a mellette lévő alkotóházban pedig számos - már-már elfeledett - népi mesterség fortélyait lehet elsajátítani avatott mesteremberektől. A hagyományőrzés szerves része a falunak, ahol a jórészt kőből emelt épületek között megmaradtak a jellegzetes egysejtű, faszerkezetes pajták, és a Pákó-patak mellett húzódó pincesor népi stílusú présházai is.
A település megközelíthető közúton: a 87-es főút felől Kőszegen vagy Kőszegszerdahelyen keresztül.
