Újszentmargita
A főváros felől a 3. számú főútról Polgárig a 35-ös úton utazhatunk, onnan pedig a Tiszacsege felé kanayrodva érjük el a települést. De vasúti megállója is van az Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza vonalon. A középkorban virágzó falu állt itt, amelyet 1261-ben említenek először. Nevét temploma védőszentjéről, Antiochiai Szent Margitról kaphatta, birtokosa az egri káptalan...
A főváros felől a 3. számú főútról Polgárig a 35-ös úton utazhatunk, onnan pedig a Tiszacsege felé kanayrodva érjük el a települést. De vasúti megállója is van az Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza vonalon.
A középkorban virágzó falu állt itt, amelyet 1261-ben említenek először. Nevét temploma védőszentjéről, Antiochiai Szent Margitról kaphatta, birtokosa az egri káptalan volt. 1608-ban a hajdúknak adományozták. Végleges pusztulása 1627 és 1631 közötti időre tehető, ezután a polgári hajdúk pusztabirtokként használták.
Az egri káptalan a török kiűzése után perrel visszaszerezte. Majorsági központként a XVIII. század derekától fokozatosan benépesedett. A lakosság tekintélyes hányada a szintén káptalani birtokról, Egyekről származott, de Polgár mellett fontos kibocsátó központ volt Ároktő és Tiszacsege is.
A nagykiterjedésű területen a káptalan Bödönháton építette ki a központját és a település mai helyén voltak a cselédházak, ahová templomot is építtetett. A közigazgatásilag Polgárhoz tartozó pusztán a XIX. század végén már mintegy ezer fő élt. A második világháború utáni földosztáskor született meg a gondolat, hogy Szentmargita-puszta helyén Újszentmargita néven község létesüljön. Újszentmargita néven 1947. január 1-vel nagyközség alakult.
