Tiszasüly

A Tisza jobb partján található település megközelíthető Jászberényen, illetve Jászapátin át, vagy a 34-es út felől a tiszaroffi komppal. A község határában őskori kőbaltákat, a hatvani és a gávai kultúrákkal kapcsolatba hozható edénytöredékeket, örlőköveket, szarmata edénytöredékeket és csonteszközöket találtak. A község legfontosabb régészeti lelőhelye az úgynevezett "Éhhalom", ahol több honfoglalás kori...

A Tisza jobb partján található település megközelíthető Jászberényen, illetve Jászapátin át, vagy a 34-es út felől a tiszaroffi komppal.

A község határában őskori kőbaltákat, a hatvani és a gávai kultúrákkal kapcsolatba hozható edénytöredékeket, örlőköveket, szarmata edénytöredékeket és csonteszközöket találtak. A község legfontosabb régészeti lelőhelye az úgynevezett "Éhhalom", ahol több honfoglalás kori sírt tártak fel. Többek között ezüstveretes szablya, ezüstveretekkel díszített öv, tegez került elő az ásatások során, amelyek a szolnoki Damjanich János Múzeumban láthatók.

A honfoglaló magyarok már a X. században megtelepedtek Tiszasüly környékén. A törökök kiűzése után 1963-ban a lakosság visszatelepül, és Tiszasülyt ismét községként tartják nyilván, de a XVIII. században rác támadás miatt ismét elnéptelenedett.

A II. József uralkodása alatt tartott népszámláláskor lakosságát mint a Kőtelkhez tartozó puszta lakóit vették fel. Már az 1840-es években szeretett volna önállósulni, de ez csak az 1872-es országos közigazgatási rendezés során valósult meg. Önállóságát 1977-ben ismét elvesztette, Nagykörűvel együtt Kőtelek társközsége lett. 1989-től ismét önálló község.

A község életében mindig is meghatározó szerepe volt a folyónak, a halászati, horgászati lehetőségeknek. Ma pedig egyre nagyobb szerepet kap az idegenforgalom. Elsősorban a falusi nyugalmat és a temészet csodáit kereső turisták jönnek pihenni.

Tiszasülyhöz tartozik Kolopfürdő, itt tarták fel a híres kolopi gyógyiszapot. Ezt használják a budapesti Gellért fürdőben, és a szolnoki Tisza szállóban is. A hagyomány szerint erre úgy derült fény, hogy Végess Sándor helyi földbirtokos 1892-ban kolopi birtokán nagy itató kutat akart ásatni. A kifolyó iszapos vizében megfürdött egy beteg bivaly, és néhány fürdés után meggyógyult. A gyógyvíz szerepelt az 1896-os országos kiállításon is, ahol elismerő oklevelet nyert. Az itt kitermelt iszap rádiumot tartalmaz, gyógyhatása igen jó.