Tihany

Tihanyt 1055-ben alapított apátsága, egyház- és vallástörténeti műemlékei teszik nevezetessé. Szabadtéri néprajzi múzeuma a vidék népi építészetének hagyományait és tárgyait mutatja be.

A Tihanyi-félszigeten kialakított tájvédelmi körzetet csak gyalog, a kijelölt útvonalakon szabad bejárni. Különlegesség, hogy a helyi klímában évente háromszor is termést hozhat a füge, de a legnagyobb híre az 1920-as években idetelepített és meghonosodott levendulának van a Csúcs-hegyen.

Tihanyban sok művész töltötte a nyarait, pl. Borsos Miklós, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Passuth László, egy ideig Sajkodon lakott Németh László. Illyés Gyula mondta, hogy nyáron Tihanyt illetné az ország fővárosának címe, hiszen ilyenkor nem érdemes máshol élni.

Helytörténet

Tihany már az őskorban is lakott hely volt; az Óvár sáncaiból kerültek elő leletek a kőkorszakból; a vaskorszakban alakították ki azt a földvárat, mely máig az egyik legszebb a vidéken. Az apáti dombon római villa alapfalait találták meg a régészek.

A magyar történelemben 1055-ből van először írásos feljegyzés a településről: a Tihanyi Alapítólevél, amely az első magyar nyelvemlék. A XI. század közepén I. András király bencés szerzeteseket telepített le, akiknek templomot és kolostort építtetett.

Tihany vára a tatárjárást követően épült; írásos források 1267-ben említik először. A vár oldalában, a palánkok tövében építették ebben az időben a házakat, azonban egy másik falu is kialakult a rév közelében, amelyet Újlak néven említenek. Amikor a vár alatti község kiépült, a Tihany név használata áttevődött a várra és a vár alatti kis településre; a régi falut pedig Apátinak nevezték - amelynek jövedelme kizárólag a tihanyi apátot illette.

A török idők alatt Tihany végvári település lett, és neves kapitányai - Gyulaffy László, Takaró Mihály, Pisky István - megakadályozták, hogy török kézre kerüljön. A török kiűzése után, más balatoni várakkal együtt, a tihanyi várat is leromboltatta a bécsi udvar, nehogy a magyar függetlenségi mozgalmak vezetőinek erőssége legyen.

A háborúkat követően az apátság, visszakapván vagyonát, új templomot és kolostort épített. A munkálatok 1754-ig tartottak. Az ezt követő háborúk során többször volt tervbe véve Tihany megerősítése, de szerencsére harcok nem folytak e területen, így sok minden megmaradhatott a vidék természeti és kulturális értékeiből.