Sály
A 3-as főútról Bükkábrány és Vatta között lekanyarodva juthatunk el a településre.Sály környékét már a bronzkori népek is lakták, akiket hunok, majd avarok váltottak föl. A honfoglalás után az Örsúr nembeli Sályiak birtoka, bár első okleveles említése csak 1348-ból származik. A szőlőtetűjárvány előtt a Bükkalja egyik legvirágzóbb szőlőtermesztő községe volt.A közigazgatásilag...
A 3-as főútról Bükkábrány és Vatta között lekanyarodva juthatunk el a településre.
Sály környékét már a bronzkori népek is lakták, akiket hunok, majd avarok váltottak föl. A honfoglalás után az Örsúr nembeli Sályiak birtoka, bár első okleveles említése csak 1348-ból származik. A szőlőtetűjárvány előtt a Bükkalja egyik legvirágzóbb szőlőtermesztő községe volt.
A közigazgatásilag Sályhoz tartozó Latorút elsősorban váráról nevezetes, bár sem építéséről, sem pusztulásáról nincsenek pontos adataink. Az innen eredő, bővizű Lator-patak - amely télen sem fagy be, és a maradványfajnak tekinthető feketecsigák lakhelye - a II. világháború előtt Latorúton és Sályban 8 vízimalmot hajtott. A hagyomány szerint aranyat is mostak belőle.
A XVI. századtól az Eötvös családnak voltak a községben birtokai. A XIX. század elején az író is sok időt töltött Sályon.
Gárdonyi Géza (1863-1922) hétéves korától három évig a faluban élt, és itt járt elemi iskolába. Édesapja, Ziegler Sándor a Gorove uradalom gépésze volt.
