Mezőtúr

A történelmi műemlékekben gazdag település főként a művészi fokra emelt népművészeti hagyományairól, különösen a fazekasságáról nevezetes, de híresek a túri vásárok is.

A település első írásos emléke az 1205-1235 közötti időből származik. Nagy Lajos királytól kapott városi rangot 1378-ban. Az Anjou uralkodó több ízben megfordult itt, rá utal a város régi címerében az Anjou-liliom.

Mezőtúr ősi mezőváros, vásárai már a XV. században híresek voltak. Fontos kereskedelmi útvonal vezetett át itt Erdély felé. Külföldi - főleg a Balkánról érkező kereskedők - gyakran látogatták a vásárokat, görög és örmény kalmárok, nyersbőrrel kereskedő zsidók is megfordultak itt. Elsősorban állatokat, gabonát, borokat kínáltak. A török hódoltság idején török katonák védték a vásárt, túri tőzsérek irányították a marhakereskedelmet.

A településre évszázadok óta jellemző a kézműipar. Csizmadiák, tímárok, fazekasok és szűcsök dolgoztak Mezőtúron, művészi fokra emelve a népi mesterségeket. A városban már a XVI. században dolgoztak fazekasok, a kézműipari kerámia az 1880-90-es években élte virágkorát. Ennek a kornak volt kiemelkedő alakja id. Badár Balázs, aki a túri fazekasságot nemzetközi hírűvé tette. Rá emlékeztet a fazekas alkotóházban berendezett kiállítás, míg a túri fazekasság stíluskorszakait, jellemző tárgyait és edénytípusait külön múzeum jeleníti meg.

A város építészeti öröksége gazdag. A legjelentősebb a református nagytemplom, amelyben 3000 ülőhely és 1000 állóhely található. Az 1830-ban épült mezőtúri zsinagóga pedig a Magyarországon ritkán előforduló klasszicista zsinagógák egyike.

A település megközelíthető közúton: Szolnokról a 4-es úton Törökszentmiklóson keresztül, ott a 46-os útra letérve. Vasúton a Budapest-Szolnok-Békéscsaba-Lőkösháza-Curtici vonalon fekszik.