Tápiószentmárton
Az Alsó-Tápió mente legnagyobb lélekszámú faluja a verhetetlen versenyló, Kincsem emlékmúzeumáról, a gyógyító hatásúnak tartott Atilla-dombról, valamint az ország egyik legismertebb ősi emlékéről, a falu határában talált szkíta aranyszarvasról nevezetes.
A település az őskor óta lakott hely, melyet a határában 1923-ban feltárt fejedelmi sírból származó pajzsdísz, a szkíta aranyszarvas is tanúsít. (Eredetije a Nemzeti Múzeumban, másolata a tápiószelei Blaskovich Múzeumban látható.)
A település első okleveles említése 1459-ből származik. A XV. században a Pányi-Gáldi család, illetve Werbőczy István birtokolta. A törökök kivonulásakor elnéptelenedett. Későbbi birtokosai közül a legnagyobb hírnevet a Blaskovich família szerezte. Közülük is kitűnt Blaskovich Bertalan, aki a XIX. század első évtizedeiben részt vett a Kisfaludy Károly által szerkesztett Auróra című folyóirat megindításában (1822), és jelentősen támogatta a hazai lóversenyzést. Ernő fia alapította azt a híres ménest, amelyben a Kincsem nevű versenykancát is nevelték.
Tápiószele autóval Budapestről a 4-es úton, Monornál letérve érhető el. Jól megközelíthető a 31-es úton a főváros irányából, illetve Cegléd felől a 311-es úton, Nagykátát érintve. Vasútállomása van a Budapest - Újszász - Szolnok vonalon.
