Láthatatlan veszély a Pásztó környéki hegyekben!
Soha nem gondoltam volna, hogy egy túrán a faluszéli házőrzők mellől elfogyó kerítés, vagy a veszett muflonok támadásán kívül más veszély fenyegetheti a lelkes túrázókat. Mivel kis hazánkban sem lázadó hutuk, sem vérszomjas oroszlánok, lavinák és vulkánkitörések sem jellemzőek, ez a csodás táj lehetne a békésen túrázók Paradicsoma. Hát nem.
Pásztó környékén olyan körültekintéssel járjuk az ösvényeken, mintha az irak-iráni határ aknazárján próbálnánk átkelni.
Nem viccelünk. Konkrétan baleset történt, jelzett turistaúton, egy gyanútlanul a Mátra bérceit bejáró, törvényt tisztelő túrázóval. Egy -nyilván a fatolvajlást megakadályozó- kihegyezett betonvasba lépett, ami az avartól és a hótól nem volt látható, a jelzett túraút kellős közepén. Én elhiszem, hogy a magántulajdon szent dolog, és fontos a megóvása, de semmi sem tesz legitimmé egy ilyen módszert, tekintve, hogy a gépjárműben is kárt okozó eszköz milyen súlyos sérülést ejt a lábon és mennyire magas a fertőzés veszélye. Azt pedig végképp semmi nem magyarázza, hogy miért egy látogatott és kijelölt ösvényen kell csapdát állítani a szabadidejüket az erdőben eltölteni vágyók számára. Talán csak egy dolog: a rosszindulattal keveredő ostobaság. Magyarország 2010. 
A baleset körülményei és egy fontos felhívás!
Veszélyes utakon Turistabalesetet okozott egy hegyes, szándékosan kihelyezett betonvas a Mátrában, egy Pásztó környéki jelzett turistaúton
2010. december 18-án, szombaton immáron harmadik alkalommal tartottuk karácsonyi túránkat a Mátrában. A hegyekben sok szépet láttunk, jó hangulat volt, úgy tűnt, ismét egy szép emlékű túrában volt részünk. Aztán egy szempillantás alatt minden megváltozott. A túra végén az Ágasvári Turistaház felől Hasznos község irányába tartottunk a zöld sáv jelzésen. Majdnem elértük az elektromos távvezetéket, ami a Márton-rét fölött keresztezi az utat, mikor egyik társunk szólt, hogy álljunk meg, mert valami megszúrta a lábát. A srác leült a hóba, s levetette bakancsát. Először azt hittük, valami tüske vagy kavics mehetett bele a bakancsba, de mikor láttuk a teljesen átvérzett zoknit, már tudtuk, ennek fele sem tréfa. A vér spriccelt a lábából. Szerencsére volt nálunk géz, mellyel a sebet bekötöztük, illetve – a vérzést csillapítandó – sálakkal elszorítottuk a lábát. Szerencsére volt térerő, így mobiltelefonról értesíteni tudtuk a Mentőket. Eközben megkerestük, mi okozta a sérülést. Hamar meg is láttuk az úton a földből körülbelül 10 cm-re kiálló hegyes vasdarabot. Megpróbáltuk kihúzni, de nem mozdult. Pár percig kínlódtunk vele, mire sikerült kiszednünk: egy 40-50 cm hosszú, kihegyezett betonvas volt, melyre nagyjából a harmadánál egy négyszög alakú vas lapot hegesztettek. Precíz munka: sem eldőlni, sem pedig a földbe benyomódni nem tudott. Elég valószínű, hogy jármű ellen irányult a támadás, mivel a szekérúton a keréknyomba helyezték. Az avar és a hó betakarta, így nem láttuk. Egyébként sem biztos, hogy észrevettük volna, hiszen beleolvadt a környezetébe. Mindez jelzett turistaúton történt! Most okozott egy komoly sérülést, de ha valaki nem belelép, hanem megcsúszik, és úgy esik bele, hogy létfontosságú szervet ér a szúrás... ebbe még belegondolni is borzasztó! A sebesülés ellátása után a sérültet öten felemeltük, s elindultunk vele a velünk párhuzamosan futó országút felé. Szerencsére többen voltunk, így tudtuk váltani egymást. A hóban többször megcsúsztunk, elestünk. Mindeközben bennünk volt a tudat, hogy ha egy ilyen vas van, nem kizárt, hogy van több is. Nem jártunk messze az országúttól, mikor szemből jöttek a mentősök, akik Salgótarjánba, a Szent Lázár Megyei Kórházba szállították a sérültet. A balesetet bejelentettük a Pásztói Rendőrkapitányságon. Időközben megtudtuk, hogy már más is talált ilyen eszközt, sőt állítólag még több is van a Pásztó környéki utakon. Baleset viszont egészen idáig nem történt. A további baleseteket megelőzendő, kérünk mindenkit, hogy ezen a környéken való túrázás esetén fokozottan figyeljen, hová lép! Mivel a támadás valószínűleg jármű ellen irányult, ezekre a „csapdákra” vélhetően szekérutakon a keréknyomokban lehet számítani, de nem kizárt, hogy másutt is előfordulnak. Kérjük továbbá, hogy aki ilyen eszközt talál, annak pontos helyét (amennyiben lehetősége van, GPS-koordinátáit is) jegyezze fel, s jelentse a területileg illetékes rendőrkapitányságnak, erdészetnek és a Magyar Természetbarát Szövetségnek, valamint tegye közzé különböző természetjáró fórumokon! Az élet kioltására is alkalmas eszközt pedig távolítsa el, amennyiben ez nem lehetséges, jól látható módon jelölje meg!
Farkas Márton és Kiss Atilla túravezetők
