Vének

A település megközelíthető: az 1-es úton vagy az M1-es autópályán Győrig, majd tovább egy mellékúton Bácsán és Kisbajcson keresztül. A Szigetköz legrégebbi település, neve először egy II. Andráskorabeli oklevélben olvasható.

Egy 1093-ban kelt oklevél már megemlékezik a településről, mely a történelem folyamán mindig is a pannonhalmi apátság egyik fő halászfaluja volt. Falu valószínűleg egy telepesről kapta a nevét. Véneknek többféle elnevezése létezett az évszázadok során: Weinuch, Weinick, Wének.
I. István király uralkodása alatt már létező település. Akkoriban a Pannonhalmi Apátság tulajdonát képezte a halászfalu.
II. András király korában kelt oklevélben említés történt Vénekről. Ebben a falu lakói a főapát ellen emeltek panaszt.
1216-1225 a pápa megerősíti a bencések tulajdonát, majd IV. Béla királyunk egyik okiratában szerepel Weinuch, mint apátsági halászok által lakott praedium. "Második honalapítónk" az akkoriban itt élő közel 70 háznép kötelességeit és kiváltságait is meghatározta.
1505. augusztus 1-jén tiltakozást nyújtanak be II. Ulászló királynak a véneki Duna sziget miatt.
1594-ben a törökök Vének felett keltek át a Dunán, hogy a Szigetközben táborozó magyar sereget megtámadják
1619-ben Bethlen Gábor első felkelése alkalmával Véneket Pozsony városának adja zálogba.
1713-ban a Főapát németeket telepít Vénekre, akik 3 évi adómentességet kaptak. Apfeldorfnek nevezték el a helységet az itt található sok almafa miatt. 1737-ben készült el a Nepomuki Szent János templom, melyet az 1800-as évek végén szétbontottak. Helyére 1906-ban épült fel az új, ma is fennálló templom. 
A XIX. század legjelentősebb eseménye kétségtelenül az 1848-49-es szabadságharc volt. Akkoriban a településen mindössze egy nemesember élt, bizonyos Dér Antal. 1851-ben viszont elvették tőle az előjogokat biztosító nemességet.
1896-ban a honfoglalást irányító hét vezér tiszteletére 7 db tölgyfát ültettek a vénekiek, majd 1898 őszén Erzsébet királyné emlékére ültettek újabb 5 db tölgyfát. A legenda szerint az egyik tölgyfa alá kincset ástak, innen az Aranykert elnevezés, amit 1982-ben Természetvédelmi Törzskönyvbe vettek.