Segesd

A település megközelíthető a Balatont a Drávával összekötő 68-as számú úton, vagy a Kaposvár-Nagykanizsa közötti 61-es számú útvonalról Böhönye után délre kell kanyarodni Nagyatád felé.

Itt halad el a Balatonszentgyörgy-Somogyszob vasútvonal, és állomása is van a falunak.

A község címerében a kardot tartó oroszlán kiemelkedő históriai fontosságra utal, ugyanis a település a királynéi vármegye központja volt egykor; a "déli és nyugati Somogyot" Següsd, Segösd megye alakban is megőrizte a krónika.

A régészeti feltárások még korábbi időszakok emlékeit: rézkori, bronzkori, vaskori tárgyakat, keltákra utaló leleteket, és egy pannon tartománybeli település maradványait hozták a felszínre.
A királynék vármegyéje - a Somogyvár központú királyi ispánságtól délre - IV. Béla uralkodása idején lett. A király többször hosszabban időzött itt. 1241-ben a tatárok elől menekülve itt pihent meg feleségével és István fiával, s a sebesült Kálmán herceget is itt ápolták. A tatárjárás után a király megújította a segesdi vármegye szervezetét, melyhez több mint félszáz falu, birtok tartozott. A megye legkorábbi ferences kolostorát is itt alapították 1294-ben. Segesd városi kiváltságait 1414-ben elveszítette, de a XIV. század végéig még a királynék ispánja állt az uradalom élén. A XIV. században városi rangot kapott.

A törökdúlás idején sem néptelenedett el a település, igaz, osztoznia kellett a korabeli erősségek sorsában - hol oszmán, hol magyar kézen volt. A hódoltság után a Széchenyi család birtoka volt. A XIX. század második feléig Segesdnek mezővárosi rangja volt. 1952-ig két település létezett: Alsósegesd és Felsősegesd. A község nevezetes búcsújáróhely.

Segesd térkép
Segesd cikkek