Portugália

LISSZABON (LISBOA) "Oporto dolgozik, Braga imádkozik, Lisszabon pedig szórakozik " állítják a lisszaboniak. E melankóliájáról híres országban Lisszabon joggal büszke arra, hogy amolyan nemzeti "játszótérnek", egyben Portugália fővárosának tudhatja magát. Könnyed hangulatú, vonzó város lévén, kiváló célpontja lehet a rövid időre Portugáliába látogató turistának. Azok számára, akik könnyedén megbirkóznak a meredek szintbeli különbségekkel, amivel a több dombon elszórtan fekvő főváros megtekintése jár, a Lisszabon belső kerületeivel való ismerkedésre a legjobb mód a gyaloglás. A főváros legnevezetesebb része az Alfama negyed, az egyetlen középkori városrész, mely túlélte az 1755-ös földrengés pusztításait.

Macskaköves sikátorok, aprócska terek és kovácsoltvas erkélyes, fehérre meszelt házak labirintusa emelkedik a Tejo folyó széles torkolatvidékének peremén. E középkori negyed mégsem a restaurátorok és turistairodák birodalma Alfama sajátos vonzerejét a halárusok kora reggeltől hallható kiáltásai, heves alkudozásai, no meg a szűk utcácskák házai közt kifeszített kötélre frissen teregetett száradó ruhák illata adja. A szomszédos, lejjebb fekvő Baixa negyed éles kontrasztot alkot az Alfamával. Az 1755-ös földrengést követően az erős kezű miniszter, Pombal márki a negyed újjáépítését egymásra merőleges utcahálózatok formájában rendelte el. Ennek eredményeként az elegáns Rossio és Terreiro do Paco tereit pompás sugárutak kötik össze. Európa legnyugatibb országa a XIII.században lett önálló. Két évszázad múltán innen indultak útnak a felfedezőhajók, hogy a világ addig ismert határait hihetetlen mértékben megnöveljék. A portugálok fedezték fel az Indiába vezető tengeri utat, országukat téve ezáltal az akkori világ egyik leggazdagabb és leghatalmasabb birodalmának központjává. Aztán letűnt a fényes csillag és meglehetős elszigeteltségben élt az ország. Világháborúk sosem pusztították, így történelmi, építészeti emlékei érintetlen szépségükben pompáznak. Egy ilyen kis országnál szokatlan természeti gazdagság jellemzi Portugáliát, délen a mediterrán tengerpart, északon a magas hegyvonulatok és termékeny völgyek teszik változatossá a tájat.

ARRÁBIDA-FÉLSZIGET Az Arrábida-félsziget, Lisszabonnal szemközt, a Tejo torkolatvidékének túloldalán, a mintegy 2,5 km hosszú 25 de Abril függőhídon át érhető el. Dombok emelkednek itt, melyeket szőlőskertek, gyümölcsösök és píneaerdők borítanak, dél felé a lejtők meredek sziklákban végződnek. Az Arrábida-part különös hangulatú, vonzó halászfaluja, Sesimbra az idők folyamán afféle turistaparadicsommá vált. A sziklák oltalmának és jókora strandjának köszönhetően mégis megőrzött valamit eredeti bájából, miközben nagyszerű terepe a horgászoknak, búvároknak és vitorlázóknak. CASCAIS Lisszabontól 32 km-re nyugatra, Sintrától 13 km-re Cascais előkelő, hatalmas és szüntelenül terjeszkedő nyaralótelep, a lisszaboni parton méretét tekintve csak Estoril előzi meg. A gazdag lisszaboniak szívesen látogatják. Története az átlagos halászkikötőkét példázza, különösen az Algarvéban, de napjainkban, ezt számtalan szálloda és étterem bizonyítja, főként turizmusból él. Ennek ellenére naponta partra teszik a dús halrakományt, amiből a piacon lehet vásárolni.

ESTORIL Lisszabontól 29 km-re Portugália legnépszerűbb üdülőhelye az Algarvétól északra Estoril, bár a város már jóval az 1960-as évek turistarobbanása előtt ismert volt. A XIX. század vége óta Európa minden részéből özönlöttek ide a jómódú és híres emberek; az 1940/1950-es években több trónfosztott uralkodónak, köztük Umberto olasz és Juan Carlos spanyol királynak adott otthont. Számos impozáns homlokzat és a kaszinó idézi e korszakot, egyébként a rengeteg szálloda, étterem, üzlet és éjszakai mulató éppoly modern, akár másutt. A régmúlt idők nyaralóinak hangulata az új kozmopolita épületkülsőkkel keveredve különleges atmoszférát kölcsönöz Estorilnak. Az üdülőhely képe egyébként évente egyszer megjelenik a világ televíziós képernyőin, amikor Estoril autópályáján sor kerül a portugál Grand Prix autóversenyre. ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK ÉS LEHETÕSÉGEK Leves és kenyér A portugálok többsége első fogásként általában forrón gőzölgő levest eszik, amibe kenyérbelet mártogat. Északon legelterjedtebb az élénkzöld caldo verde, szinte fűszál vékonyságúra metélt káposztával és fokhagymás kolbásszal; dél specialitása az acorda alentejana – buggyantott tojással, fokhagymával és korianderrel ízesített sűrű leves. Ami a levesekbe mártogatandó kenyérféléket illeti, leggyakoribb az északon paozinho, délen papo-seco néven ismert ropogós zsömle. A fűszeresebb ételekhez érdemes megkóstolni a durvább, de jellegzetes ízű, kukoricából, rozsból és búzalisztből készült broát. Édesvízi halak és tengeri élőlények Bár az efféle kiadós fogások tökéletesen megfelelnek a portugálok ízlésének, nem szükségképpen vívják ki a külföldiek elismerését. Szerencsére, ám Portugália földrajzi adottságainak és tengeri múltjának ismeretében csöppet sem meglepő módon, a hal- és tengeriállat-félék ugyancsak kedveltek, és sokfelé megtalálhatók, főként a tengerparti városokban. Desszertek és sajtok A portugálok alapvetően édesszájúak, az étlapok desszertválasztéka mégis szűk. A tipikus portugál étkezés valami tömény édességfélével ér véget, a desszertet egyébként egyáltalán nem tartják komoly fogásnak. A legtöbb étlapon szerepel a pudim flan (karamellkrém) és a mousse de chocolate (csokoládékrém), esetenként az ugyancsak elterjedt torta de amendoa (mandulatorta). A portugálok asztalára nem kerülnek különleges sajtok sem. A leggyakoribb fajták különféle európai sajtok utánzatai, mint a Bola (hasonló az edamihoz, csak még kevésbé ízes) és a camembert, mely kinézete és állaga szerint megegyezik francia párjával, bár zamata kevésbé kifinomult. Akad persze néhány hazai, említésre méltó sajtféleség. Mindenekelőtt az ínycsiklandóan finom, krémszerű, juhtejből készült Serra a Serra da Estrelában, mely annyira keresetté vált, hogy ára csillagászati; hasonló jellegű, szintén kitűnő, de sokkal olcsóbb a Casteloes. Az érett, csípős Cheddar kedvelői kóstolják meg az azori-szigeteki omlós, pikáns ízű Ilhast. Italok Portugália leghíresebb folyékony kiviteli cikke a portói. Az Oportóval szemközti Vila Nova de Gaia raktárházaiban ingyen-kóstoló is van. Ha egyszer rákaptunk, e szokásunkat portugáliai tartózkodásunk ideje alatt mindvégig gyakorolhatjuk. Meleg időben Portugália-szerte könnyebb, világosabb, gyakran jégbe hűtött portóit szolgálnak fel. A száraz fehér portói, jégkockával szervírozva, szintén kitűnő aperitif. A portugál asztali borok – remek, hamisítatlan minőségük, karakteres voltuk tekintetében, mely mentes minden túlérleltségtől – nagy általánosságban versengenek az ételekkel.

SZÓRAKOZÁS, ÉJSZAKAI ÉLET PORTUGÁLIÁBAN A Portugáliában utazgatók számára számtalan alkalom kínálkozik, hogy a különféle szórakozási lehetőségek révén mélyebben megértsék a portugál emberek lelkivilágát, érzéseit. A legjobb kalauz a fado, a leghagyományosabb portugál zene, mely a nemzeti karakter lényegét képező fatalizmus és lélekmardosó fájdalom kifejezője. E dalok egy része a viszonzatlan szerelemről, a halálról, a tengerre szállás okozta elválás fájdalmáról szól; gitárkísérettel éneklik, rendszerint kendőbe burkolózó asszonyok vagy lehunyt szemmel álló férfiak, akik mintha teljesen elmerülnének a dal keltette mély érzelmeikben. A fado lehet megindító, de olykor bizony unalmas is. Akadnak persze vidám fadók is elszórtan közbeiktatva az est műsorába. Ezek többnyire Portugália egyes tájainak szépségét dicsőítik, mint a"Coimbra Vista da Cidade"(Coimbra, a város látképe) vagy a híres "E Uma Casa Portuguesa com Certeza", mely a portugálok nemzeti büszkeségét ecseteli mély átéléssel. A fado az 1960-as években vált világhírűvé, elsősorban Amalia Rodrigues révén, akinek dalai, köztük az 1986-os sikerszámok, hanglemezen országszerte kaphatók. Portugália fado házainak többsége Lisszabonban, Oportóban és Coimbrában található. Részletesebb információt könyvünk idevágó fejezetei nyújtanak. Sokat elárul a nemzeti karakterről a portugál bikaviadal is. Ironikus módon a portugál ember veleszületett gyöngédségére vet fényt legalábbis Spanyolországgal összehasonlítva. A portugál bikaviadalokon a bikát nem döfik le az arénában. Ez túlságosan kegyetlen lenne. A viadal lóhátról történik, a hangsúly az idomítási képességen, a macho hősiességen van. (Forrás: Cartographia)