Nagyon okosan összerakott utazás, amit a túravezető hihetetlen profizmussal és odaadással vezetett.
Az időzítésünk remek volt, nagyon ajánlom mindenkinek, hogy március végén látogasson Velencébe, az idő már kellemes, és elkerültük a rettenetes karneváli tömeget, amiben élvezhetetlen a város. Talán éppen ennek köszönhető, hogy kevesen voltunk a túrán, 28,-an indultunk útnak, ez jelentősen segített a túra gördülékenységén.
Velence nagy turista paradicsom, egy kirakat. Az ilyen városokba érdemes szervezett utakat választani, mert egy sor kellemetlenségtől, várakozástól és extra költségtől kíméljük meg magunkat.
Pozitív csalódás volt már pénteken hajnalban a busz minősége, egy modern, kényelmes, bőrüléses Neoplan várt ránk a Koronaőr közben. Habár a túra igencsak olcsó volt, ezen nem spórolt az iroda, aminek nagyon örültünk.
A túravezetőnk már az első percektől folyamatosan ontotta magábol az érdekesebbnél érdekesebb történeteket, átkötéseket, mindig tudtuk hol haladunk, milyen kapcsolódása van a helynek a magyar történelemhez, velencéhez, az olasz kultúrának a magyarhoz. Mindezt a rómaiaktól indítva. Kedvessége és tájékozottsága elkísért minket mind három nap alatt, fáradhatatlanul töltötte belénk a tudást.
A busz csak jó minőségű benzinkutakon állt meg technikai szünetekre, MOL Marché-kban, Magyarországon, Szlovéniában és Autogrillben Olaszországban.
Grado és Aquileia beiktatása az első napi utazásba elmés megoldás. Így nem éreztük, hogy egy egész napot utazással töltöttünk, de nem is kellett kétszer kifizetni a Velencébe való bejutás költségét.
A szállodánk Lido di Jesoloban volt, egy rettenetesen ósdi, talán még a 60-as évekből szökött szocialista nyaraló. A vacsora minősíthetetlenül rossz volt, ízetlen olcsó menzaétel. Elsőre kitettek elénk egy tál paradicsomot, fejessalátát, répát és karikázott uborkát, majd 20 percig nem kaptunk egyebet. Kijött a konyháról a porciózott tészta, konzerv paradicsomszósz, vizzel higítva. Azután a hús, pempősre főzött borsóval és ugyanazzal a konzerv paradicsomszósszal a tetején. mégis a desszert vitte a pálmát, konzerv kockázott gyümölcs műanyag edényben, baba kanállal. Csak annyi vígasztal, hogy minderre 2000 forint alatt sikerült szert tennünk.
A szállodában szintén megszált 40 francia tinédzser, akik a pubertálás minden gondját is magukkal hozták olasz földre, s ennek kb éjfélig hangos rikácsolással jelét is adták.
Ami mégis elviselhetővé tette a szállást, hogy csak az éjszakáinkat töltöttük ott és korán reggel már menekültünk is tovább mindkét nap.
Ha a szállodát csak egy árnyalatnyival elfogadhatóbbara tudnák cserélni, esetleg olyan off seasonben mint amilyen a március, akkor az egész utazás egészen kiváló és pofátlanul olcsó is lenne.
Miután megláttuk a szállást, már rájöttünk, miért is titkolóznak a neve felől. Ez nem fest túlságosan megbízható képet az irodáról. Azután tudjuk meg mit is vettünk, amikor már a miénk.
Velence előtt meglátogattuk hajón Buranot és Muranot, habár érdekesek voltak és a hajózás is kellemes volt, túl sok szabad idő maradt a csöpp szigetekre, amiknek minden utcájuk ugyan olyan. Ha egy fél órával kevesebb időt töltöttünk volna a két környező "faluban" több marad az igazi érdekességre, Velencére.
Hajóról meglátni a vizi várost örök élmény marad, a teljes hajóút megérte a kétszer 40 eurót, amit rá kellett költenünk.
A hajó egyenesen a Dózse Palota előtt kötött ki, a központi látnivalók pár száz méteren belül voltak. A túravezetőnk profi módon gardírozott minket a zsúfolt utcákon. Egész nap kész volt végig vezetni minket Velencén, de akik már ismerték a várost, vagy más programot szerveztek, leszakadhattak a csoporttól, találkozhattak velünk később, nagyon szervezetten zajlott minden.
Az előre foglalt vacsorától kicsit féltünk az előző esti fiaskó után. Belépve kedves ázsiaiak fogadtak, még mindig nem voltunk teljesen megnyugodva. Minden asztal kapott bor, fehéret, vöröset, ásványvizet majd megjött az étel. Kellemes csalódás, ízletes volt a tészta és a hús is. Teljesen megérte az árát, jól is esett leülni és meleg ételt enni a hosszú velencei nap után.
Visszafelé megálltunk Paduaban, a város igazán szép és nyüzsgő volt. Vasárnap épp a 10-es mise kezdetén léptünk be a templomba, körbejártunk, majd a városba indultunk. Ez a rövid kitérő is nagyon jó megoldás volt, senki nem bánkódott, hogy korán elhagyhatjuk a szállásunkat és egy végső kitérőt tettünk a hazautazás előtt.
Az utazás összességében nagyon jó ár érték arányú volt, a szálloda lecserélésével tökéletes lehetne.
Köszönjük, hogy részt vehettünk!
Ui.: Remélem fairnek ítélik a véleményünket és egészében, nem csak a pozitív részeket kiemelve jelenítik meg azt :)
