Kos sziget

Kos görög sziget – a Dodekanészosz szigetcsoport harmadik legnagyobb tagja – az Égei-tenger délkeleti részén, a törökországi Bodrumtól alig 20 kilométerre fekszik. Méretét tekintve Rodosz és Karpathosz után a harmadik legnagyobb földdarab, míg népességét tekintve a második. Legjelentősebb települése Kos város és kikötő a sziget keleti részén épült. A 40 kilométer hosszú és 8 kilométer széles sziget összesen 112 kilométer hosszú partvonallal büszkélkedik, melyen számos csodálatos strand sorakozik, köztük a homokos, családbarát Mastichari Beach és Tigaki Beach, a fekete kavicsos, sziklafalakkal körülölelt, festői Therma Beach, a búvárklubjáról és esti partyk színhelyéről is híres Kardamena Beach, a nudista-barát Camel Beach és Paradise Beach. Koson mediterrán éghajlat uralkodik, ahol a nyarak forrók és párásak. A hőséget a meltemi nevű friss szél enyhíti, augusztusban azonban a forró déli szél, a livas okozhat nehezebb napokat. A legkellemesebb időszak a tavasz és az ősz, a telek enyhék és csapadékosak.

Kos fő iparága a turizmus, elsődleges vonzereje pedig a sziget strandjai, ennek ellenére a kulturális látnivalók, vagy az aktív turizmus szerelmesei sem csalódnak Kos látnivalóiban, illetve a sziget által kínált lehetőségekben. Előbbinek egyik garanciája Kos hosszú történelme, illetve a főként az ókorból fennmaradt emlékek. Kos neve először Homérosz Iliászában tűnik fel, mely szerint kosiak egy csoportja a görögök oldalán harcolt a trójai háborúban. A szigetet eredetileg a kariaiak gyarmatosították, majd a Kr. e. XI. században dórok szállták meg Kost, ahol Epidauroszból származó telepesek hoztak létre kolóniát. Aszklépiosz-kultuszuk szanatóriumai messze földön híressé tették a szigetet, a görög világon túlról is érkeztek ide a gyógyulni vágyók. Még Nagy Sándor udvari orvosa, Kritobulos is Kosról származott. A sziget gazdagságának másik fő forrása a Koson előállított borokban, később pedig a selyemgyártásban rejlett, melyet keletről importált selyemszálból rabszolgák állítottak elő.

Kos a hellenisztikus időszakban érte el virágzásának tetőpontját. Ebben az időszakban orvosi iskola működött a szigeten, sőt, az alexandriai könyvtár egyfajta fiók tanulóközpontjaként is ismerték. Kos ma is látható ókori romjai nagyrészt ebből az időszakból maradtak fenn. A sziget a római időszakban is tovább virágzott, nyugalma és gazdagsága vonzotta a kereskedőket, a zarándokokat, és a gyógyulni vágyókat. Tiberius, Claudius és Nero császárok udvari orvosa, Xenophon szintén a kosi orvosi iskolából került ki. Második virágzását a genovai korszakban, a Kr. u. XI-XV. században élte, amikor a Jeruzsálemi Szent János Kórház Lovagrendje működött a szigeten. Kos 1523-1911 között az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozott, majd 1912-ben az Olasz Királyság része lett. 1933. április 23-án pusztító földrengés döntötte romba a sziget fővárosát, mely után Rodolfo Petracco építész tervei alapján épült újjá Kos városa. A sziget 1947-ben lett Görögország területe.

Bár a sziget elsősorban a tengerparti nyaralások közkedvelt úti célja, történelmi, kulturális látnivalókban is bővelkedik. Feltétlenül érdemes felkeresni a híres Asklepieiont, az ókori gyógyító központot, mely a sziget legjelentősebb régészeti lelőhelye, és Kos városától 4 km-re délkeletre található. Szintén Kos városban található a hellenisztikus és római kori településkomplexum több emléke is, így például az Agora, az Akropolisz, a Hippodrom, a Nymphaeum, a Dionysos-tempolom, a római Odeon és a Gymnasium romjai is. Szintén az ókori emlékeket idézi fel a Régészeti Múzeum, illetve a Hippokratész Kulturális Központ, mely a Kos városától 20 kilométerre nyugatra található Mastiariban épült 2008-ban és egy Kr.e. V. századi ókori görög település másolata. A központ egy házból (oikosz) áll, amely az akkori házak pontos mása, egy filozófus árkádból és egy kőből épített 80 férőhelyes színházból. A gyönyörű Casa Romana már a hellenisztikus és a római kori lakóházakat mutatja be, melyhez hasonlókat csak Pompeiiben láthatunk. Kos közepén áll az 500 éves Hippokratesz platánja nevű famatuzsálem, mely Európa legnagyobb platánja.

A középkori emlékek közé tartoznak a genovai korszak erődítményei, így például a XIV-XVI. század között épült Nerantzia-kastély vagy a Lovagok Kastélya, mely Kos kikötőjének bejárata mellett található. Szintén e kor emléke a sziget közepén magasodó Antimachia velencei kastélya, melyet a falu feletti dombon a XIV. század elején épített a Szent János Lovagrend. Kos város és Antimachia között félúton található Pyli falu, mely szintén büszkélkedhet egy erőddel, mely valamennyi kosi erősségnél régebbi; Pyli bizánci vára a IX-XI. század között épült, és ma már erősen romos állapotban van. Antimachiában található a sziget utolsó működő, 200 éves tradicionális szélmalma is, s jóllehet más falvakban (így Pyliben is) találunk még szélmalmokat, ezek már használaton kívül vannak. Antimachiában érdemes ellátogatni abba a régi, de felújított házba, melyet Antimachia hagyományos házaként ismernek, és tökéletes példája egy tipikus XX. századi helyi lakóépületnek.

A szigeten számos templomot, mecsetet (sőt még egy zsinagógát is) találunk, melyek Kos múltjának színes vallási lenyomatát bizonyítják. A sok ortodox templom mellett még katolikus templomot is találunk Koson, mely a XX. század első felének olasz fennhatóságára emlékeztet. Az Agnus Dei templomot 1920-ban építették az olaszok, és ferences atyák tartják fenn. A mecsetek Kos város oszmán időszakából maradtak fenn: a Nefterdar és a Hanji Hasan mecset is a XVIII. század végén épültek. Kos déli részén, Kamariban találjuk az egykor két templomból álló Szent István-bazilika romjait, a két épület a Kr. u. V-VI. században ókeresztény imaházként épült. A sziget nyugati csücskében található Kefalos is számos látnivalóval várja a turistákat. Ezek egyike az Agios Ioannis kolostor, a hagyományos építészeti stílusú, kék-fehér épület mellől csodálatos kilátás nyílik a tengerre, míg a kicsi templomban nagyon szép ikonokat lehet megnézni. Szintén Kefalosban található az a Folklór Múzeum, amely a szigeten élő emberek mezőgazdasági életét mutatja be a XVIII. századtól napjainkig.

Érdemes megemlíteni Kos természeti értékeit is, melyek szintén kedvelt úti célok lehetnek az aktív kikapcsolódást kereső turisták körében. Maradjunk továbbra is a sziget nyugati végében található Kefalosban, ahol az Aspri Petra (Fehér Kő) barlang, leletei az őskori ember jelenlétét bizonyítják. A barlang környéke kiváló túralehetőséget kínál. Kefalos strandjával szemben található az apró, sziklás, kopár Kastri szigetecske, melyen egy várrom és egy kápolna található. A szigetre hajóval lehet átkelni, vagy egyszerűen csak átúszni. A Kos városától 15 kilométerre délre található Therma Beach nem csak vadregényes strandjával csábítja az utazót, de meleg vizű termálforrásaival is, melyek bizonyos bőrbetegségekre is jó hatással vannak. Nem meglepő, hogy a helység is e 42-50 fok közötti thermákról kapta a nevét.