Karcag
Karcag és környéke az alföldi táj ezen a vidéken található jellegzetes tájképi elemeiről, a kunhalmokról nevezetes. Itt áll Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik legértékesebb műemléke a Barna-féle szélmalom, mellette a Hortobágyi Nemzeti Park déli fogadókapuja.
A település neve török eredetű, valószínűleg kun személynév. Írásos emlékekben - Karcagújszállás néven - először 1506-ban szerepel.
A török hódoltság 150 éve alatt a város többször is elpusztult. A felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc után újratelepült, ekkortól kezdve a Nagykunság legnépesebb települése. A XVIII. századtól a térség központja.
A város évszázadokon át a malomiparból és a kézműiparból élt: egykor hatvan malom működött itt, közülük tizenegy volt szélmalom. Mára csak az 1858-ban, népi stílusban épült Barna-féle szélmalom maradt fenn.
Az ipari emlék közelében található a Hortobágyi Nemzeti Park déli fogadóháza, amelyben a Hortobágy különleges élővilágát bemutató kiállítás látható. Kerékpárral és lovas kocsival túrák indulnak innen a pusztába. A túrák egyik célpontja lehet a Zádor-híd, amely értékes műemlék.
Karcag bel- és külterületén 24 helyi védettségű kunhalom látható. A Kis-Gergely-halom és Pincés-halom 1987 óta védett. A kunhalmok az alföldi táj jellegzetes tájképi elemei, általában 5-10 méter magas, 20-30 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú mesterséges létesítmények. Jelentős részük temetkezőhely, sírdomb, őrhalom vagy határhalom volt.
Szolnok felől a 4-es főúton haladva érhető el a Nagykunság központja, Karcag. A településen halad át a Budapest-Záhony vasútvonal, valamint innen indul a Karcag-Tiszafüred vasútvonal.
