Tiszaújváros

Tiszaújvárosban a kikapcsolódásra számos lehetőséget kínál a szabadidőközpont, a gyógycentrummal egybeépült termálfürdő, valamint a város kulturális helyszínei.

Ez a terület tipikus folyómenti síkvidék, nyílt ártér. A Tisza ezen a szakaszán már csak finom homokot szállít. A partok löszös iszapja a víz színét sárgára festi. Ezért "szőke" a Tisza, és innen kaphatta nevét a település határában lévő "Aranypart" vagy "Sárgapart" is.

A Tisza közelsége kedvező feltételek kínált a vegyipar, a villamosenergia- és kőolajipar telepítésére. A nagyipari létesítmények ma is meghatározzák a város arculatát, lakóinak életét.
A város nemzetközi hírű sporteseményeiről nevezetes. Híressé tette Termál- és Strandfürdő is, amelynek gyógyvize főként ízületi, nőgyógyászati és urológiai gyulladások kezelésére alkalmas, az egészségesek számára regeneráló hatású.

Településtörténet

Tiszaszederkény, a Tiszaújvárost megelőző ősi település már az Árpád-korban fennállt. Középkori jelentőségét a tiszai átkelési lehetőségnek köszönhette. A falut a tatárok elpusztították, de hamar újjáépült, és a XIV. százaban mint Ernye bán és az Ákos nemzetség birtoka szerepel.

A XV. században az ónodi uradalomhoz tartozott. A Perényi, Rákóczi, Báthory, Erdődy és Fáy családok voltak a birtokosai. A török időkben pusztává válik, csak a Lorántffy Zsuzsanna által betelepített hajdúcsládok révén éled újjá, és szerez kiváltságokat is.

A Sajó és a Tisza találkozásánál kedvező feltételek adódtak a vegyipar, a villamosenergia- és kőolajipar telepítésére. A nagyipari létesítmények ma is meghatározzák a város arculatát, lakóinak életét, szakember-összetételét.

A II. világháború után 1952-ben kezdték építeni a település határában a tiszapalkonyai hőerőművet, ami 1959-re készült el. Az erőmű környékén kezdtek kialakulni a későbbi "szocialista" város csírái.

1955-ben kezdett el kiépülni a Tiszai Vegyi Kombinát, melyben először festéket, majd műtrágyát és műanyag alapanyagot gyártottak.
1978-ra megépült a Tisza II. hőerőmű. 1973-ban az oljafinomító építésével alakult ki a ma is jellemző ipari vertikum, ami meghatározó a város gazdasági és társadalmi életében egyaránt.

A település 1966-ban kapott városi rangot, akkor még Tiszaszederkény néven. 1970-ben, Lenin születésének 100. évfordulóján felvette a Leninváros nevet, majd a rendszerváltáskor Tiszaújvárosra keresztelték.

Történelme során az ősi falu, Tiszaszederkény sokat szenvedett a gyakori áradásoktól. Ma ez már a múlté. Tiszaújvárost jól kiépített gátrendszer védi a Tisza és a Sajó áradásaitól. A Tisza mindkét partján gazdag erdőségek, jó legelők voltak. A ligetes erdők fái között valaha nem volt ritka a kocsányos tölgy sem. Az erdőirtás következtében ezek az őstölgyek mára már nagymértékben kipusztultak.