Szalafő

Szalafő legfőbb nevezetessége a népi építészet emlékei, az itteni szabadtéri néprajzi múzeum. Nevében a közeli Zala- (Szala-) forrás szerepel. A több kisebb vízfolyásból eredő folyó ″igazi″ forrásának a település melletti Fekete-tavat tartják.

Az Őrség falvai közül talán ez a község őrizte meg leginkább korábbi szerkezetét. A dombhátakra épített szerek majd mindegyikén találunk népi építészeti emléket.

Kiemelkedő jelentőségű a Pityerszeren található szabadtéri néprajzi gyűjtemény. A település megközelíthető közúton: a 8-as főúttól Alsórönökon, a 86-os főúttól Zalalövőn keresztül.

Szalafő első írásos említése 1393-ban volt, amikor is Zsigmond király elrendelte, hogy az Esztergomi káptalan Péter fia, László udvarmestert új adomány címén iktassa be a Zalafew-i őrök birtokába.Az 1428-as: Sároi László fia Cseh péter részére kiállított adománylevél Szalafőt az Őrség tartozékaként sorolja fel. A Cseh család utód nélkül maradt, így az Batthyány Ferenc birtokába került.