Kondorfa
A település a Lugos-patak völgyében terül el, körbevéve gyönyörű erdőkkel, ahol megterem az ízletes vargánya, rókagomba (nyulica), rizike fenyőalja, galambgomba, galambica, őzlábgomba, és ahogy régen, most is jónéhány család megélhetését biztosítja az erdőgazdálkodás, fakitermelés, a főészüzem.
Az Őrségen belül is sajátságos a kondorfai nyelvjárás, eredetiségét a viszonylagos elszigetelődésnek köszönhetően őrizték meg az itt élők. Számos népszokás is élt a faluban - gyertyaszentelés, barackszentelés, a húsvéti örömtűzgyújtás, Lucázás -, melyek egy része sajnos már kihalóban van.
Helyi szokás a suprálás: a gyerekek fűzfavesszőből készült korbáccsal suprálnak, s ezzel egyidőben jó egészséget kívánnak. A supráló a megsuprált legényt nősülésre, a leányt pedig férjhez menésre nógatja.
A falu ma három részből áll: Alvég, Fővég, Hegy. A II. világháborút követő demográfiai hullám következtében 1600 főre gyarapodott lakossága, ma azonban mindössze 569 lakosa van.
A falu büszkesége a katolikus templom, ami 1850-51-ben épült, titulusa szent Lukács. Korábban fatemplom állt a helyén. A XIX. századi iskolaépület jelenleg Szentendrén, a Skanzenben látható. Nevezetes még a tökmagolajütő üzem. Augusztusban rétesfesztivál színesíti a falu életét.