Felsőtelekes
A 26-os és a 27-es utat Sajószentpéter és Edelény között, illetve Sajókaza és Szendrő között összekötő utakon, Rudabányánát juthatunk el a településre. A Galyaság déli peremén fekvő település közvetlen szomszédságában húzódik a rudabányai vasércvonulat. Ennek is köszönhető, hogy hamar megtelepedett itt az ember: Felsőtelekes közvetlen környékén réz-, bronz- és vaskori régészeti...
A 26-os és a 27-es utat Sajószentpéter és Edelény között, illetve Sajókaza és Szendrő között összekötő utakon, Rudabányánát juthatunk el a településre.
A Galyaság déli peremén fekvő település közvetlen szomszédságában húzódik a rudabányai vasércvonulat. Ennek is köszönhető, hogy hamar megtelepedett itt az ember: Felsőtelekes közvetlen környékén réz-, bronz- és vaskori régészeti leletek kerültek elő.
Már a IX-XII. században vasolvasztó kemencék működtek itt. Az első írásos emlék mégis csak 1272-ből való, az oklevél az Opuz (Apc) nemzetség birtokaként nevezi meg a települést, amelynek neve a "szántásra alkalmas, trágyázott föld" értelemben használt magyar telek főnévszármazéka.
Az évszázadok során volt a csorbakői vár tartozéka, a Perényiek, a Lorántffyak, majd általuk I. Rákóczi György erdélyi fejedelem birtoka, a fejedelmi családtól a szabadságharc bukása után vették el.
A XVIII. században felvidéki telepesek érkeztek a megfogyatkozott lakosság pótlására. A község közép- és újkori története szorosan összefüggött a rudabányai ércbányászattal. Határában van a 8-10 millió évvel ezelőtt élt ősmajom, a Rudapithecus hungaricus lelőhelye. Mivel azonban ezt a területet több mint száz évig a rudabányai vasércbánya használta, a híres leletet onnan nevezték el. A községben több régi, falusi porta is megmaradt, az igazi vonzerőt azonban a panoráma, a gyönyörű természeti környezet jelenti.
