Sajószentpéter
A 26-os úton fekszik a település, és innen indul a határ felé a 27-es út. Vasúton a Miskolc - Bánréve - Ózd vonal járataival jutunk el ide.A határában talált kora vaskori, szkíta, kelta és avarkori leletek utalnak a történetírás előtti korokra. A tatárjárás idején már lakott település volt, de első írásos...
A 26-os úton fekszik a település, és innen indul a határ felé a 27-es út. Vasúton a Miskolc - Bánréve - Ózd vonal járataival jutunk el ide.
A határában talált kora vaskori, szkíta, kelta és avarkori leletek utalnak a történetírás előtti korokra. A tatárjárás idején már lakott település volt, de első írásos említése csak 1281-ból ismert. A XIII. század végén már vásártartási joggal is rendelkezett, 1403-ban pedig Zsigmond király adott fontos kiváltságokat a városnak.
A törökök elpusztították, újjáépítése és betelepítése után 1609-től 1647-ig megyeszékhely, majd járási központ volt. 1860-ban Sajószentpéter határában (Sajólászlón) kezdetét vette a szénbányászat, amit 1895-től a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. folytatott. Sajószentpéter szénbányászata vezető helyen állt, de 1971-ben a bányák kimerülésével teljesen megszűnt. 1895-ben a szénvagyonra alapozva alapította a Hazai Üvegipari Részvény Társaság az - ugyancsak bezárt - üveggyárat. Lévay József (1825-1918) költő és műfordító, Borsod vármegye egykori főjegyzője, majd alispánja Sajószentpéteren született.
