Felsőzsolca

A 3-as és a 37-es út találkozásánál fekszik ez a Miskolc melletti település. Vasútállomása is van a Miskolc - Szerencs - Sátoraljaújhely és a Miskolc - Hidasnémeti vonalon. A régészeti (Várdombi ásatások) és történeti kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a település területén és közvetlen környékén...

A 3-as és a 37-es út találkozásánál fekszik ez a Miskolc melletti település. Vasútállomása is van a Miskolc - Szerencs - Sátoraljaújhely és a Miskolc - Hidasnémeti vonalon.

A régészeti (Várdombi ásatások) és történeti kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a település területén és közvetlen környékén már az ősidőkben letelepedett az ember (újkőkori, bronzkori, vaskori, kelta- és Árpád-kori leletek). A község határának keleti részén található emberkéz alkotta Halmokról a régészeknek az a véleménye, hogy 6-8000 évvel ezelőtt keletkezhettek.
Az első írásos adat a településről 1281-ből maradt fenn egy birtokvita kapcsán - amikor a Miskóc nemzetség és Panyth bán fiai megegyeztek, hogy Miskolc és Zsolca között a határ mindenkor a Sajó folyó.

Ernye bán és fiai birtoka a Diósgyőri várhoz tartozott, majd királyi birtok lett. A település földrajzi adottságai miatt évszázadok óta jelentős közlekedési csomópont, a Hegyaljára és Lengyelországba menő kereskedelmi utak egyik állomáshelye volt. Ferdinánd király Bebek György Gömör megyei főispánnak adományozta, aki elzálogosította a felsővadászi Rákóczi családnak. Ettől kezdve több mint száz évig Rákóczi birtok volt. A kuruckorban a falu teljesen elnéptelenedett, a szatmári béke után új birtokosa, gróf Szirmai István szlovákokkal telepítette be. 1849-ben az oroszokkal, 1919-ben a cseh intervenciós sereggel zajlott le nagy csata a falu határában.

A II. világháború után fokozatosan növekedett regionális vezető szerepe. Városi rangot 1997-ben kapott.