Tornyosnémeti térkép
Tornyosnémeti Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén, a Hernád völgyének felső szakaszán, a volt magyar-szlovák államhatárnál elhelyezkedő község, Encstől, Gönctől északra. A 3. számú főközlekedési út elkerülő formában súrolja a községet, amely fontos nemzetközi közúti határátkelőhely Szlovákia nyugati központja, Kassa irányába. Vasútállomása nincs, de rendszeres autóbusz-forgalma van a közeli Hidasnémeti állomásával. A hozzá legközelebb fekvő város Gönc, amelynek a községtől való távolsága közúton 8 km.
Akárcsak a szomszédos Hidasnémeti, Tornyosnémeti lakói is idetelepített németajkú népcsoportok leszármazottai. Erre utal a németi községnév.
A település látványos építészeti műemléke az 1477-ben épült református templom.
Településtörténet
A falu határában már a bronzkorban népes település lehetett a régészeti leletek tanúsága szerint.
Az 1300-as évek elején gyakran tartottak itt megyegyűléseket, 1349-ben pedig nádori gyűlés helyszíne volt a falu. A XV. században gazdag és népes helységként tartották számon, határában vámot is szedtek.
A XVI. században a törökök dúlták fel, 1687-ben csak 21 jobbágya volt. A pestisjárvány ezt a népességet is tovább pusztította, amely a Rákóczi-szabadságharc után tovább fogyatkozott és 1715-re már csak 11 jobbágyból állt.
1869-ben a lakosság száma 775 fő volt. A településben sok szlovák élt. Régi templomának szentelésekor német, magyar és szlovák nyelven egyaránt prédikáltak. Közigazgatásilag a falu mindig más település alá tartozott, így a kisközség ügyeit a volt vizsolyi egyházkerület, a hidasnémeti plébánia, a szinai körjegyzőség, majd a hidasnémeti körjegyzőség intézte. A két világháború között a lakosság nagy része cselédként dolgozott a nagybirtokon.
1945-ben itt is sor került a föld felosztására, majd tsz-szervezésre került sor. A falu termelőszövetkezete az 1960-as évek végére a járás egyik legjobban gépesített tsz-évé vált. A körzetesítéssel viszont Tornyosnémeti lakói elvesztették vasúti megállóhelyüket, majd az iskola felső tagozatát. A fiatalabb korosztályok az 1960-as évektől egyre nagyobb arányban vállaltak munkát a falun kívül a közeli Hidasnémetiben a vasútnál, majd a borsodi iparvállalatoknál. Sokan elköltöztek a községből, az itt maradók közül pedig egyre többen ingázókká lettek. A falu agrárfoglalkozású népessége az 1980-as évekre elöregedett.
Az 500 fős lélekszámot megközelítő község népessége évtizedek óta mérsékelt ütemben fogy.
