Mezőkeresztes

Az M3-as autópályáról, a 3-as vagy a 35-ös útról egyaránt könnyen elérhetjük a települést. Vasútállomása is van a Miskolc - Budapest vonalon.Valószínűleg már az őskorban is éltek itt emberek, az ősi használati tárgyakból, amelyeket a beszakadt vermekben találtak, erre lehet következtetni. Értékes leletanyagot hagytak ránk a szkíták is a későbbi korokból,...

Az M3-as autópályáról, a 3-as vagy a 35-ös útról egyaránt könnyen elérhetjük a települést. Vasútállomása is van a Miskolc - Budapest vonalon.

Valószínűleg már az őskorban is éltek itt emberek, az ősi használati tárgyakból, amelyeket a beszakadt vermekben találtak, erre lehet következtetni. Értékes leletanyagot hagytak ránk a szkíták is a későbbi korokból, például - a Csincse határában található, de sokáig Mezőkereszteshez tartozott - Zöldhalompusztán a nevezetes aranyszarvast. A kelták a III. században hódították meg ezt a vidéket. Az V. században a jazigok-szarmaták jöttek ide, majd a hunok-avarok telepedtek le itt. Ebben az időben építették Csörsz árkát, ami a támadások ellen sánc- és védvonalként szolgált.

A község a XIV. században Diósgyőr tartozéka volt. A legnagyobb betelepítés Zsigmond király idején történt, amikor oláh parasztokat hoztak ide. V. Lászlótól városi rangot kapott a helység 1456-ban, majd Mátyás király adott további jogokat és adókedvezményt. A kiváltságok körét II. Lajos tovább bővítette.

Keresztesnél szenvedett vereséget a töröktől, és itt esett fogságba Bornemissza Gergely egri várkapitány. Később, 1596. október 26-án a Mezőkeresztes melletti csatában harmincezer ember esett el a harcmezőn.

A török hódoltság után rövid időre felvirágzó településnek a XIX. század végére megszűnt korábbi jelentősége. A XX. század elején elkezdődött polgárosodást a II. világháború megszakította. A község határában 1950-ben talált kőolaj fellendítette az ipari fejlődést, az 1980-as években fejeződött be a kitermelés. Valamikor híres szűcsdinasztiák készítették Mezőkeresztesen a fekete selyemmel díszített keresztesi bundákat és ujjatlan bekecseket.

Ki győzött?

A 15 éves háborúnak nevezett - végül sikertelen - felszabadító hadjárat legsúlyosabb csatáját vívták itt két héttel Eger eleste után a szövetséges császári-magyar-erdélyi és a török csapatok. A súlyos veszteségek miatt később "borsodi Mohácsnak" is nevezett ütközet érdekessége azonban - Szekfű Gyulát idézve -, hogy mindkét fél úgy távozott, hogy nem tudta, ki a győztes. A magyar történetírás is sokáig - még a XIX. században is, győzelemként tarotta számon a keresztesi csatát.

Mindez azért történhetett, mert három napig csatáztak a seregek (a törökök III. Mohamed szultán személyes vezetésével), és a negyedik napra mindkét fél annyira kivérzett, hogy önként távozott a csatatérről.
Az ütközet végeredményét tekintve mégis a magyar hadsereg súlyos vereségét jelentette, és hosszú évekre meghatározta Felső-Magyarország népeinek életét.

Az aranyszarvas

A közeli Csincse határában található, de sokáig Mezőkereszteshez tartozott Zöldhalompusztán bukkantak az aranyszarvasból, oroszlánfigurákkal díszített aranyláncból, 136 darab arany, félgömb alakú pitykéből és egy csüngőből álló leletre. Az aranytárgyakat hamvakkal együtt egy halomsír rejtette. A leroskadó, fejét hátrafelé fordító szarvast aranylemezből, domborítással készítették. Az agancs és a nyak közötti felületen egy kampós csőrű madárfej látható. A szemet és a fület rekeszek alkotják, amelyeket világoskék üvegpasztával töltöttek ki. Hogy felerősíthessék, a hátlapra kis karikákat forrasztottak. Megtalálói a szarvast közepén kettévágták, a középső részből egy darab elveszett.

A zöldhalompusztai aranyszarvas eredeti rendeltetése szerint pajzsdísz volt, amelyet egy törzsfőfejedelem az i. e. VI. században hatalmi jelvényként hordott. Megformálása, a határozott vonalakkal határolt felületek, a fa- és csontfaragás technikai sajátosságait használó szkíta ötvösség jellemző vonásait tükrözi. Hasonló leletek dél-oroszországi sztyeppevidéken szkíta fejedelmi halomsírokból kerültek napvilágra.